Föld-napi gondolatok

Tévé helyett szívesebben bámulom a természetet. Elég kinézni az ablakon, és rácsodálkozni, a Nap ma is ott ragyog az égen. Nem tudom, hányszor láthatom még felkelni, ezért minden nap örömmel nézek fel az égre. Ha felhők mögött bujkál, megkérdezem magamtól, vannak-e olyan gondolataim, melyeket ideje kisöpörni. És jön a szél, megteszi helyettem is. Ha esik, tudom, ideje a tisztulásnak. Jég potyog az égből? Talán el kellene engedni a megfagyott érzéseket.

A természet csodálatos útmutató. Az állatok tisztában vannak ezzel. Boldogok és szabadok. Gyakran figyelem, amint a macskám meditál a napsütésben. Nem engedem be a házba, de nem sértődik meg ezért, hálás, ha az ablakba kuporodva élvezheti a napfényt. Nem aggódik, ha nem elég az étel, amit kapott, fog magának egeret. Pedig nem járt iskolába, mégis tudja, hogyan kell. A madarak végigdalolják a napot, tudják, mikor és hogyan kell fészket rakni, nincs szükségük CSOK-ra, megoldják. Tudják, minden a rendelkezésükre áll és bíznak. Ezért önfeledtek, egyszerűen csak élnek, boldogok. Emberként már elvesztettük ezt az ősbizalmat, és szorongunk, rohanunk, felhalmozunk, de így nem marad idő arra, hogy élvezzük az életet.

Itt ez a csodálatos bolygó. Teleszórtuk szeméttel, egyre nagyobb teher vagyunk számára, mégse áll meg. Minden nap megajándékoz bennünket a Nappal. Már fel sem tűnik ez a csoda. Már nem gondolkozunk el azon, miért borulnak virágba a fák minden tavasszal. Hogy mennyi elpottyant mag van, ami épp ebben a pillanatban bújik ki a földből. Minden a legnagyobb rendben él, csak az embernek nehéz rendet tennie önmagában. Csak ki kell nyitni a szívünket, ha az nem megy, elég a szemünkkel látni az útmutatást. Mert amit látunk, belőlünk ered.

Megbolydult a természet, igen, mert bennünk sincs rend. Elég lenne megkérdezni magunktól, ha árvíz sújt, milyen érzések szabadultak el, amiknek nem tudok gátat szabni? Földrengéskor, mi az, ami megrendült bennem? Aszálynál: miben égtem ki? A kitörő vulkán milyen eltemetett haragot mutat, amit ideje felszabadítani? És bízni, hogy a végén minden helyreáll. A fű újranő, a Nap kisüt, az ember megért, fejlődik, felelősséget vállal és visszatér az egységbe. Ezzel nem kellene megvárni a halált, életünkben is kapunk rá lehetőséget. És akkor minden nap a Föld napja lesz.