Nem vagyok robot

Napjában többször is belefutok a szituációba, hogy egy gépnek kell bizonyítanom emberi valómat. Elgondolkodtató. Weöres Sándor jóslatát juttatja eszembe "az egyéniség alá süllyedésről" (A teljesség felé, 1945.) Mintha egyénileg és kollektíven is elfelejtettük volna, kik is vagyunk. Nem emlékszünk a mércére. Mihez is mérjük magunk? Mit is jelent embernek lenni? Az embert a tudata emeli ki a többi életformából. Akkor miért jutottunk oda, hogy az állatok mutatnak példát nekünk? Talán mert kezdjük elveszíteni azt, amitől emberek vagyunk. A napunk elenyésző hányadát töltjük csak tudatosan, legnagyobb részében robotüzemmódban létezünk. A természet ritmusából kiszakadva robotolunk a hét minden napján, a szokások, a tudatalatti irányítása alatt. Vakon követünk másokat, saját szívünk, intuíciónk helyett. Csipek nélkül is programozott robotok vagyunk, fel sem tűnik, hogy a szakadék felé terelnek, mi pedig készségesen megyünk a többi robot után.

Pedig minden pillanatban ott a lehetőség, hogy öntudatra ébredjek, és kijelentsem: Nem vagyok robot! Kezembe veszem életem irányítását, a szívemre hallgatok, és egy olyan jövőképet festek a képzeletem vásznára, amelyben élni szeretnék. Mert én döntök a saját életem felől, nem más. Ezzel együtt vállalom a felelősséget. Igenis közöm van a kialakult helyzethez, mert hagytam, hogy irányítsanak, programozzanak. Én is felelős vagyok a bolygóért, de tehetek is a változásért, a szebb és élhetőbb jövőért, azért, hogy egyáltalán legyen jövő. Tudatosan dönthetek úgy, hogy kevesebb műanyagot viszek haza, kevesebbszer ülök autóba, kevesebb olyan ételt eszem, ami állatok megölésével jár, kevesebbszer ítélkezek, kevesebbszer engedem ki a gondolataimat, érzéseimet az irányításom alól. Nem (másoktól) várom a változást, hanem teszek érte.

Nem kell szentté válni, se megváltani a világot, csak megmaradni embernek, a szó legnemesebb értelmében. Tudatosan élni, emberhez méltóan, egymást segítve, támogatva, összhangban a természettel. A változás az egyéni, tudatos döntésekkel és felelősségvállalással kezdődik.

Nem vagyok robot, és nem is leszek! Ember vagyok, és az is szeretnék maradni. Olyan ember, aki a nap végén is nyugodt lélekkel néz tükörbe, és hálás szívvel hajtja álomra a fejét. És álmában nem robotokat lát maga körül, hanem tiszta szívű embertársakat, akik lelkesen kezdik és fejezik be a napot. Akiknek egyetlen törekvése, hogy tegnapi önmagukat haladják meg, (nem másokat), és szeretetben teljesedjenek ki.

Azt kívánom mindenkinek, aki szebb jövőről álmodik, emlékeztesse magát és másokat is: nem vagyunk robotok! Azt kívánom mindenkinek, találja meg magában mindazt, ami emberré teszi, és ezt vegye észre mindenkiben! Együtt festjük a jövőt, de csak akkor lesz valóban lenyűgöző és csodálatos, ha mindenki ecsetet ragad, és hozzáteszi a maga színét, a legszebbet.