A magyar nyelv napján

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer EGY nyelv, mely közvetlenül a teremtő forrásból eredt, ezáltal mag(j)ában, gyökereiben a világegyetem titkait hordozta. Hatalmas uralkodók, királyok, bölcsek, táltosok ajkán szólalt meg, erejét, gazdagságát és bölcsességét messze földön csodálták, magjai távoli, idegen területeken is gyökeret vertek.

Kincseit és bámulatos kifejezőerejét mások is megirigyelték. Sötét idők közeledtek, gyalázták, elárulták, fosztogatták, de a gyökereit nem tudták kitépni. Az idő a felejtés árnyainak dolgozott. A megkopott dicsőség minden értékével együtt a múlt homályába veszett.

De él egy nép, amely a lelke mélyén őrzi az eltékozolt örökség magjait. Egy nép, amelyet anyanyelvével, annak hagyatékaival együtt régóta próbálnak eltiporni. Az átírt múlt ködén túl azonban felragyog az igazság fénye. A mélybe tiport magok kicsíráznak, az ősnyelv emlékezete virágba borul az őrzők szívében. Mert van olyan hagyaték, amelyhez emberi kéz nem nyúlhat, nem lehet elpusztítani, átírni, eltüntetni. Aki nem hiszi, járjon utána!

November 13. a magyar nyelv napja lett. Ódákat zenghetünk ezen a napon a magyar nyelv ápolásáról, őrzéséről, de tudjuk-e, valójában mit is ápolunk és őrizünk? Emlékszünk-e, mire is kell emlékeznünk? Van-e bátorságunk megkérdőjelezni az anyanyelvünkön anyanyelvünkről kapott eddigi nézeteket, tudományos álláspontokat? Észrevesszük-e egyáltalán a kincseket, amelyeket mag(j)ában rejt? Hagyjuk-e az igazságot kicsírázni, segítjük-e az áttörését? És érezzük-e szívünkben a felelősséget, amit anyanyelvünk jövőjéért, mindenki jövőjéért vállalnunk kell? Nemcsak ma, hanem minden egyes nap. Mert csak tőlünk függ, hogy visszakapja-e nyelvünk az őt megillető helyet.

Érdemes elolvasni, hogyan vélekednek ismert magyarok és külföldiek a magyar nyelvről:

https://turul.info/napok/magyarokamagyarnyelvrol

https://turul.info/napok/kulfoldiekmindjak