Lábjegyzet az újévi célkitűzésekhez

2023. december 31.

Azt mondják, akinek nincsenek elérhetetlennek tűnő céljai, az az elérhetőt sem éri el. Persze nehéz célokat kitűzni annak, aki nem tudja, merre tart. Emberként két út közül választhatunk. Egyik "keskeny", másik "széles". Én világosan látom az irányt, merre szeretnék haladni: egy felszabadult, szereteten alapuló világ felé törekszem, még akkor is, ha ez sokak számára elérhetetlen álomkép. Személyes céljaimat is ennek rendelem alá, hogy megfeleljek "a keskeny ösvény, szűk kapu" követelményeinek. CÉLKITŰZÉSEIMet Assisi Szent Ferenc imája gyönyörűen összefoglalja, 800 év után is aktuális, általános érvényű feladat mindazoknak, akik a keskeny ösvényt választják.

- TÜRELEM, hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni;

- BÁTORSÁG, hogy megváltoztassam, amit lehet;

- BÖLCSESSÉG, hogy a kettőt megkülönböztethessem.

- BÉKESSÉG, hogy SZERESSEK ott is, ahol gyűlölnek, MEGBOCSÁSSAK ott, ahol megbántanak, ÖSSZEKÖSSEK, ahol széthúzás van, REMÉNYT KELTSEK, ahol kétségbeesés kínoz, FÉNYT GYÚJTSAK, ahol sötétség uralkodik, ÖRÖMET HOZZAK oda, ahol gond tanyázik.

- TÖREKVÉS, nem arra, hogy megvigasztaljanak, hanem hogy én VIGASZTALJAK, nem arra, hogy megértsenek, hanem hogy én MEGÉRTSEK, nem arra, hogy szeressenek, hanem hogy én SZERESSEK.

Lehetnek-e ennél magasztosabb céljaink? Aligha.
Kitűzhetünk-e önző, kicsinyes célokat? Igen, de előbb-utóbb belátjuk, hogy nem érdemes.

Kívánok mindenkinek boldog új évet, elérhetetlennek tűnő, felemelő célokat, több szeretetet, derűt, békességet! 

Fényeső

2023. december 12.

2020. december 21-én hoztam le az égből ezt a verset, bár akkor még nem tudtam pontosan, miről is írok. Nemrég tudatosult bennem, amikor újraolvastam, miről is írtam három éve, mi is ez a fényeső, és azóta egyre valóságosabb a számomra. Most már nem csak vágyom rá, hanem tudom, hogy a szeretetből épült világ készen áll a fogadásunkra. Még most is úgy gondolom, hogy meghívót mindenki kap, de látom, hogy nem mindenki kér belőle. Mást választanak. Amikor írtam a verset, lelki szemeim előtt megjelent egy kép, ahogy nyújtom a kezem az embereknek. Most már azt is látom, hogy nem elég az én szándékom, segíteni vágyásom. Lesz, aki más utat választ, és elfordul a fénytől. Lesz, akit megtéveszt a hamis fény. És lesz, aki már alig várja, hogy belépjen a FÉNYEMBERI valóságba, és most lelkesen dolgozik azon, hogy méltóvá váljon erre. Tiszta szív és táguló tudat szükséges. Aki a Teremtő felé fordul, minden segítséget megkap, hogy éljen ezzel a különleges lehetőséggel. "A láthatatlan hív" - minél többen hallják, érzik a hívást, annál hamarabb válik a láthatatlan láthatóvá. 

Anyai szem-pontok

2023. május 7.

Azt mondják, a szem a lélek tükre. Tegyük hozzá: és az elme ablaka. Hogy mit lát a szem, attól függ, milyen tiszta ez az ablak, hogy áttetsző organza fátyolozza le, netán sötétítő függöny takarja? Az elme a szabad kilátást választja, vagy sűrű drapéria mögül kukucskál? Időnként belátást gyakorol a lélek által motiválva, és a pillaredőnyök ölelésében nézőpontot igazít, ablakot mos. A kilátás ezután valósághű lesz, amíg újra be nem húzza a függönyt. Vajon mit nem akar (be)látni?

A szoba padlójából fél óra alatt kinövő játékmezőt a vasalatlan ruhák szétugrált kazlaival, vagy a konyhaasztalról csörgedező kakaópatakot, amely harsány foltokat kölcsönöz a járólap unalmas sápadtságának és valószínűleg néhány gyerekruhának is? Netán a szétrobbantott előszobát, ahol kabátok, cipők és sapkák tanúskodnak egy másodperc alatti helyváltoztató képességükről és anomáliára való hajlamukról? Vagy a szemfényvesztőket, akiket csak a fül tudja követni, amíg bírja a decibeleket? A reggeli szendvics elhullott darabjait meglovasító hangyavonal csak a figyelmes és az impressziótól éppen lemerevedő szem számára rajzolódik ki.

Az elme hiábavalóságot detektál, ingerültségi hányadosa megemelkedik, de túl fáradt a hangszálak megrezegtetéséhez. Egy lenyelt sóhaj kíséretében erőit az izmokba összpontosítja, melyek újra megkísérlik a viszonylagos rend állapotát megteremteni. A szem ugyanis erre vágyik, a fül a csendre, az izmok pedig elnyújtózásra a kanapén, hogy a test, az ólomsúlyú vasmacska végre lehorgonyozhasson.

Az elme háborgásánál csak a cirkálók civakodása hangosabb, melyet az emeletről leszűrődő cifra kifejezések mutáló tónusai árnyalnak. Az izmok harckészültségbe állnak, az idegkötegek megfeszülnek. A hangképző szervek felveszik az e, l, é, g hangok kiejtésére, kirobbantására alkalmas pozíciót. De ez most valahogy máshonnan szól, mélyebbről és tónusa is olyan lágy. Mint amikor egy lombos ág simogatja az ablaküveget, halkan és gyengéden. A lélek az, mert eljött a belátás ideje. Megelégelte az elme szelektív beszűrődéseit a bepiszkolódott ablakon. Mindig ugyanaz a szennyeződés, rászáradt emléknyomok, ugyanaz a beszűkülés, amikor a látószögtől sajog a szem, szűköl az elme.

A lélek látni akar és láttatni. De valóban erre a látványra vágyna? Óh, igen! Egy apró kéz bársonyos érintésére, melytől felocsúdnak az izmok. A fülkagylóban ismerős, gyönyörű dallam többszólamú csengésére: anya, anya… És a lélek pillantásával átmosott szem újra tisztán látja az imádott, maszatos arcokat, csillogó tekinteteket, a melegséggel eltöltött, élettel teli szobát, a vibráló energiákat. Rendetlenségnek, zsibongásnak nyoma sincs, helyette vidámság, játékos könnyedség pulzusa tapintható, amely szinkronba rendeződik a szív ütemével. A szeretet ölelését érzik az izmok, egészen elszorítja a torkot, talán csak a két, nyak köré fonódó kar az.

Minden olyan csodálatos, nem is lehetne szebb. Pedig a szem ablakán a hála párafüggönyétől már homályossá vált a kilátás. Most a szív lát. Szárnyaló lélekdrón sugározza egy anya boldogságtól túlcsorduló pillanatait.

Árnyalatok

2023. május 5.

Mai "letöltésem". Engem feltöltött, bár lényegét tekintve "frissítés". Továbbítom, mert nem csak nekem szól. Aki hajlandó a mélyére nézni, töltekezhet. 

Ha látnád, milyen vagy valójában, nem hasonlítgatnád magad másokhoz, és nem akarnál más lenni. Amit most különbözőségként élsz meg, ugyanúgy üdvözölnéd, mint az azonosságokat. Valójában nincs különbség. Minden, amit kívül keresel, megtalálhatod a lÉNyedben. S minden, amit kívül megtapasztalsz, ott rejtőzik benned. Egy-ÉN van, a fÉNy, és annak árny-alatai. A földi szín-játék lényege az árnyalatok külön-legességében rejlik. 

"Szélen járóm" 12 éves

2023. április 30.

Április 30-a az egyik legszebb nap az életemben. 12 évvel ezelőtt ezen a napon valósult meg egy szívbeli álmom: anya lettem. Barni hamarosan a valósághoz igazította rózsaszín ideáimat az anyaságról. Megtanított elengedni illuzórikus elképzeléseimet, ő ugyanis sosem kívánt megfelelni a róla előzőleg kialakított képnek. Most sem örvendeztet meg tanulmányi eredményeivel, szorgalmával, példás közösségi hozzáállásával, nem hallgathatom büszkén tanáraitól, hogy magaviseletével, iskolai teljesítményével élen jár. Nem, ő inkább a "szélen" jár, feszegeti a határokat, rendet bont, a "jó szóra" nem hallgat, lázad minden elvárás és szabály ellen. Évekbe telt, amíg elfogadtam mindezt. Már nem megváltoztatni szeretném, hanem terelni, a végletektől a középút felé, tiszteletben tartva egyéniségét.

Barnusom a feltételek nélküli szeretetre tanít, és ez a legnagyobb és legnehezebb lecke itt, a földi létben. Hálás vagyok neki ezért a tanításért, és bármilyen küzdelmes is legyen, nem adom fel a törekvést: mindig segíteni fogom, hogy a legjobb önmaga lehessen. Én tudom, hogy egy különleges és szeretetreméltó lélek. Talán egyszer ő is elhiszi.

"Csak innen karéj, valójában teljes a hold"

2023. április 7.

A Hetedik irodalmi folyóirat áprilisi Szemléző rovatában olvasható egy velem készült interjú, melyben betekintést engedek alkotói világomba, beszélek a gyermekkori indíttatásról és a magyar irodalom jelenlegi helyzetéről is.

https://www.ahetedik.com/muvek/csak-innen-karej-valojaban-teljes-a-hold/mu-1887

Egy Weöres Sándor-pályázat margójára

2023. február 26.

ÖrömteIi érzés, ha egy pályázaton I. helyezést érünk el. De ebben az esetben is igaz, hogy az út fontosabb volt, mint a cél. Weöres Sándor varázsszőttesei lélekemelő élményekkel gazdagítottak, a pályázati helyezés ennek az utazásnak a csodás ráadása. 

https://www.maradokversdalhalo.com/2023/02/mvdh-weores-sandor-palyazat-i-helyezett.html

Számvetés helyett

2022. december 30.

Amikor 52 héttel ezelőtt engedtem a hívásnak, még nem sejtettem, mire vállalkozom. Nem tudtam, sikerül-e végigjárnom az utat, és azt sem, mivel gazdagodom közben. De minden zarándoklat ilyen, legyen az valódi utazás, vagy a lélek mélységeibe tartó. Egyben biztos voltam, hogy élményeimet, felismeréseimet szeretném megosztani másokkal is, hogy ajándék lehessek a világnak. Köszönöm mindazoknak, akik velem tartottak! Bízom benne, hogy sikerült legalább a töredékét átadnom a feltárt kincseknek, amivel gyarapodtam, vagy legalább megcsillantani, hogy másokat is magával ragadjon a belső elmélyülés varázsa. 

Áldottan, áldatlanul, szeretetben

2022. december 23.

A szeretet észrevétlenül szövi be magát életünk váratlan, kétségekkel terhelt, nyugtalanító eseményszálaiba. Ha sikerül felismernünk, a szeretet szemével láthatjuk, amint az addig kilátástalannak és áldatlannak tűnő körülmények közé megnyugvás költözik. Erről néhány évvel ezelőtt, éppen advent idején újra és végérvényesen megbizonyosodhattam.

Pihegő pihe-nő

2022. december 17.

Van az úgy, hogy annyira repesztek az álmaim után - szemem a vezércsillagomra tapasztva -, hogy buktatók nélkül is elvágódok. Pedig a figyelmeztető jelek már egy ideje megállásra intettek, parkolópályára. Onnan feltűnt volna, hogy az utóbbi hetekben szó sem volt lelkesedésről és haladásról, egy taposómalomban annak legfeljebb a látszata lehetséges.

Elhidegülve

2022. december 9.

Pár hete azt mondta, karácsonykor eljön. Hívtuk korábban is, hiába. Még sosem járt nálunk, nem látta, hol élünk és hogyan. Idén rábólintott, hogy eljön. A telefonban az ismerős, mégis idegenül csengő hangot megpróbáltam felruházni emlékképekkel. Képzeletem azon munkálkodott, hogy ezeket a jelen valóságához igazítsa, de valami tiltakozott bennem, mert félt látni. Félt a pusztulás, a leépülés látványától, mert a rengeteg elvesztegetett évre emlékeztette. Ha gyakrabban látnánk egymást, nem lenne olyan szörnyű, talán fel se tűnne a változás.

Vonalak

2022. december 1.

Két párhuzamos közé befér a végtelen a maga teljességével. Élettel, halállal, örömmel, fájdalommal, lezárással és újrakezdéssel. Mint a sínpár, amely magában rejti az utazás, az elindulás, a megérkezés, de a kisiklás lehetőségét is. Az életvonalak alakulásának szervező erőit véletlennek vagy sorsnak nevezzük, és gyakran csak utólag értjük meg, hogy mindig oda vezet, ahol lennünk kell, és mindig minden a legnagyobb rendben van

Emlékeztető a jövőből

2022. november 23.

A Jövő, amely éppen most realizálódik, az emlékeztetés szeretetteli szándékával üzeni a 21. századi Jelen-létnek: nem harcolni jöttetek a Földre, hanem játszani, a választott, vállalt szerepeiteket "előadni" az élet színpadán. Talán elfelejtettétek, miről szól a játék. Örömről, önfeledtségről, lelkesedésről. Ehelyett mi zajlik a színpadon és a színfalak mögött? Hatalmi játszma, alá-fölérendeltség, elnyomás, áldozati szerep, visszaélések stb. Sokan felismertétek, mégsem sikerült ebből az ördögi körből végleg kiszabadulnotok.

Felöltött világkép

2022. november 15.

Szeretem a kabátom. Nincs ebben semmi különös, télen elég népszerű viselet. Ez a kabát azonban egy különleges, elasztikus öltözék. Meglehetősen régi darab, egy-két helyen szakadások, foltozások emlékei tarkítják, de ezek diszkréten, feltűnés nélkül integrálódtak. Egyedisége részben metamorf jellegében rejlik, képes ugyanis az elképzeléseimhez idomulni. Másrészt iránytűként is szolgál, ha az intuícióm csődöt mond, nyugodtan rábízhatom magam.

Vágyaim nyomában

2022. november 7.

Olykor egy szó jelentéstartalmait világok választják el egymástól. Így van ez a vággyal is. Egyesek az ördögtől valónak tartják, mások viszont úgy gondolják, lehetetlen nélküle élni, és a teremtéshez is nélkülözhetetlen. Kicsit sarkítva: a vágyak egy része az isteni minőséget, a fényt, az inspirációt képviseli, a másik pedig az anyaghoz kötődő árnyékos aspektusokat, a kiszolgáltatottságot. Mindegyik motivál, de nem ugyanolyan szándékkal és nem is ugyanabból a forrásból. Persze semmi sem csak fekete vagy fehér, de a vágyak eredetét és a motivációját vizsgálva két csoport körvonalazódik.

Tudatcinema

2022. november 3.

Életed filmvásznán folyamatosan peregnek az események. Nem kell plázába menni, vagy bekapcsolni a tévét, a laptopot ahhoz, hogy filmet nézhess. Ha tetszik, amit látsz, ha nem, moziban ülsz, és szemed projektorán át figyeled a vásznat és az éppen aktuális műsort. Az óra ketyeg, nem tudhatod, hány órányi mozizásra érkeztél. Ki rövidebb, ki hosszabb időt tölt a teremben.

(T)erjed a komfortzóna

2022. október 25.

A változás mikroorganizmusa csendesen érkezik. Ha már az ajtód előtt áll, először bekopogtat. Ha nem engeded be, nem tör rád egyből, hanem óvatosan beszivárog a kulcslyukon vagy a kapu alatt. Lopva közelít és lassan szétterülő sejtelemként megül a mellkasodon.

Az önazonosság lovasai

2022. október 19.

- Látom, megint itt vagy! A lovarda hamarosan zár, menj haza! Biztosan keresnek már otthon. Egyébként miért nem a barátaiddal töltöd a délutánokat?
- Mindenki a telefonját nyomkodja, a szüleim is. Én szívesebben vagyok itt, a lovak között. Olyan gyönyörű ez paripa, mindig ilyenre vágytam! Amikor meséltem róla a többieknek, kinevettek, vagy nem vettek komolyan.

Elbocsátott keserűség

2022. október 12.

A bevásárlótáska húzta a karját. Pedig most félig üres - gondolta. Talán nem is a táska nehéz, hanem a gondolatai. A gyerekek kedvenc reggelije ott lapul a felvágott, a tej és a papír zsebkendő alatt. Ma még hazaviszi. Leült a padra, egy elhagyott kabát mellé. Vajon keresi valaki? Vagy a szemetesben végzi, mint a közepétől megfosztott kakaós csiga? Nem messze a ruhabedobó roskadozik, a földre hányta, kivetette magából azt, ami több mint elég. Egy kabátnyi hely sem maradt benne.

Alapvetések

2022. október 4.

- Kedves Magvető! A jó szántóvető titkát keresem. A világban elburjánzott a borúlátás. Jövőbe vetett hit nélkül azonban nincs lelkesedés, tenni akarás, mert értelmetlennek tűnik a fáradozás. A te termésed viszont mindig bőséges és kifogástalan. Hogyan kerülöd el az ínséget? Mit teszel annak érdekében, hogy boldogságot, elégedettséget arathass?

Létrendezés mesterfokon

2022. szeptember 27.

- Köszönöm, hogy idefáradt! Ön lakberendező?
- Belsőépítész vagyok. Miről lenne szó?
- Szeretném átrendezni az otthonomat, elég nagy a káosz, már nem érzem benne jól magam. Egy kis változtatás talán segít.
- Lássuk csak! A gondolatok szanaszét hevernek, az illúziók összekeveredtek a realitással, a sarokban félelem sunnyog, akár a penész, és eregeti spóráit a jelenlétbe. Bűntudatüledék szennyezi a tükröt, a lefolyót, a csempére pedig káros viselkedésminták rögzültek... Itt nem dekoratőrre van szükség, hanem egy alapos (n)agytakarításra!

Mint hal a vízben

2022. szeptember 20.

- Hal-adéktalanul kérem az áthelyezésemet! Nem bírom ezt a sok küzdelmet, harc az élelemért, harc az ellenségekkel.
- Látom, hogy vergődsz a harasztban. Nem csoda, ha úgy érzed, nem hal-adsz semerre. Azért vagyok, hogy segítsek.
- Napjaim csak a túlélésről szólnak. Ez nem az én természetem. Olyan környezetre vágyom, ahol biztonságban élhetek. Mint hal a vízben.

Inspiráló kihívások

2022. szeptember 12.

- Üdvözöljük az Inspiráló Körülmények Birodalmában! A recepciónál útba igazítják, merre találja személyes körülményeinek a rezidenciáját.
- Választhatok?
- Már választott. Korábbi tettei, hozzáállása, nézőpontja által már előre kijelölte privát koordinátáit.
- Én nem jelöltem ki semmit, de hagyjuk ezt! Hadd lássam a lakosztályomat!
- Máris odavezetjük!

Sültgalamb L'Étterem

2022. szeptember 9.

- Sikerült választani?
- Ugye most csak viccel? Már több mint fél órája leadtam a rendelést! Éhes vagyok! Mennyi ideig várjak még?
- Az nem rajtunk múlik!
- Tessék? Talán elfogyott a specialitásuk? Mondhatták volna, akkor mást rendelek! Sült csirkéjük van?

"... a szív tudja az igazat" (J. Dispenza)

2022. augusztus 30.

- Döntöttél már? - puhatolózott a Szív.
- Még nem! Mondtam, hogy ne sürgess! - válaszolta ingerülten az Agy. - Múltkor is elkapkodtam. Hiába sóhajtozol, ezúttal nem fogom elhamarkodni! Ha korábban máshogy döntök, talán most nem itt tartanánk.
- Miről beszélsz? Ott tartunk, ahol kell. Ha kevesebbet agyalsz, megspórolhatod a fejfájást, az idegeskedést, és néhány álmatlan éjszakát. De az utat nem rövidíthetjük le. Gondolj csak bele, mennyi tapasztalattal lennénk most szegényebbek!

Nézőpont kérdése

2022. augusztus 24.

- Egyre betegebb ez a világ! - állapította meg a papagáj, miközben átreppent a kalitka másik végébe. - Az emberek folyton rohannak. Nem értem, hova ez a nagy sietség. Csak kiabálni állnak meg, egymás képébe üvöltenek, ilyenkor még az ábrázatuk is megváltozik. Biztosan a hallásukkal van baj. Hiába csipogok, szinte rikácsolok, meg sem hallják. Pedig már két napja nem kaptam friss vizet, és lassan a magok is elfogynak. Nem is tudom, sírva fakadjak, vagy inkább dalra? Igen, talán énekelnem kellene, arra egész biztos felfigyelnek. Elkápráztatom őket. A különleges táncomra már ügyet sem vetnek, de ha dalolni kezdek, odáig lesznek.

Hozzáállás újratöltve

2022. augusztus 14.

- Jöhet a következő! Kérem, tolják be! - visszhangzik a kórboncnok érdes orgánuma a boncterem dermedt falain.
- Hadd nézzem az adatait! Pozitív Hozzáállás? Kellemesen csengő név. Bár mégsem volt elég állhatatos, ha fiatalon itt kötött ki. Miben esett el? Nézzük csak! Már látom, nem a realitás talaján állt, így nem is csoda, hogy az kicsúszott a lába alól. Óriási népszerűségnek örvendett, rengetegen ostromolták, bestsellerek tömjénezték, élvezte, hogy a kirakatban lehet. Mégsem tudták igazán megismerni. A mértéktelenség és a valóság megtagadása lett a végzete. Egy biztos, nem az volt, aminek hitték. 

Fókusz-pókusz

2022. augusztus 6.

"Ahol a figyelem, ott az energia" - kántálom az ősi törvényt, mintha ettől varázsütésre összeszedné magát a fókuszom. Jelenleg nyusziugrásban szökell az azonnali és a közeljövőben megoldásra váró feladatok közt. Követi az asztalról lecsorgó tej útját, visszapattan a papírtörlőről, beleütközik egy villáról katapultáló virslidarabba, megbotránkozik az új keletű alkotáson az ebédlő falán, majd folytatja észveszejtő ugrálását egyik gyerektől a másikig. Egyértelmű, a fókuszom szétszóródott, akár a nappalit beterítő játékok. Azok legalább nem stresszelik magukat, már túl vannak a napi veszekedésen, cibáláson, a közelgő "pakolás" szóra majd úgyis láthatatlanná válnak. A fókuszom viszont fáradt és nyugtalan, szétszórtan igencsak haszontalan jószág. Már a mantrára sem hallgat.

Fő a türelem

2022. július 31.

A növekvő szükségletre való tekintettel elhatároztam, összeállítom a türelem receptjét, hogy kifőzhessem a tartós nyugalmat. Egy ideje próbálkozok már, de mindig felsülök vele. A végeredmény nem elég kifinomult. Talán az összetevők arányán kellene változtatnom. Pedig már a számban az íze. Kávéskanállal merem majd, hogy leteszteljem a hatását. A tervek szerint feltétlen a sodromban maradok, mire egy tányérnyit kikanalazok.

A bőség forrása

2022. július 23.

- Mit keresel olyan nagyon? Talán segíthetek megtalálni.
Összerezzenek a váratlan hangtól. Az ösvényt szegélyező nyárfák árnyékából egy alak közeledik. Mosolya bizalmat ébreszt. Úgy sejtem, nem azért van itt, amiért én.
- A bőség forrását keresem. Innen odatalálok?

Ha-jó a kapcsolat, megússzuk a zátonyokat

2022. július 18.

- Sajnos ők sem tudták elkerülni a sziklazátonyt - mutatott a Férfi a közeli csónakra, amely szinte teljesen víz alá merült. - Helyrehozhatatlanul megsérült. Mindketten mély sebeket szereztek, túl hosszú ideig próbálták menteni a menthetetlent.
- Megrendített a látvány, egyikük az utolsó pillanatig a merülő hajóban maradt. Csaknem a csalódások örvényébe veszett. Sajnálom, hogy nem tudtunk segíteni nekik - sóhajtott a Nő. - Az elmúlt időszakban ez már a sokadik zátonyra futás, amelynek szemtanúi vagyunk.

Becsület a mérlegen

2022. július 10.

"Becsüld meg értékeidet! Van, ami nem szerezhető vissza." A becsüs ajtaján méretes betűkkel kiabál a felirat. Nincs időm elgondolkodni a jótanácson, az üzletbe lépve rögtön barátságos hang köszönt. - Légy üdvözölve! Miben segíthetek?
- Csak érdeklődnék. Jó volna tudni, mennyit ér a becsületem. Mindenhol azt tapasztalom, ha szeretnék előrelépni, boldogulni, a becsületem az ára. Én viszont régóta őrizgetem, vigyáztam rá, nem adtam oda semmiért. Próbálták már elvenni is, de nem hagytam. Talán csak egy megerősítés hiányzik.

Amikor elgáncsol a múlt

2022. július 3.

- Miért hiszem, hogy a múlt elmúlt? - töprengek, miközben a kőfejtőt körbeölelő tisztást keresem. - Hiszen most is velem van, kísér(t), bárhová megyek. Minden, ami megtörtént, nyomot hagyott a lelkemben, a viszonyulásom nyomát. A fájdalmas, kellemetlen benyomásokat kitörölni nem tudom, legfeljebb elásom jó mélyre, és betakargatom a feledés földkupacaival. De idővel ezek vas(kos) tömbökké, emlékkőzetté, előítéletekké rögzülnek, és az elme megbotlik bennük, magukhoz rántják, mint a mágnest. A múlt így állandósítja önmagát észrevétlenül, és válik jövővé. Hiszen mindig az ölt testet, amire jelenleg összpontosítok. 

Kúttalan utak tanulságai, avagy merre kutassuk a hit töltőállomásait?

2022. június 25.

Amikor fogytán az üzemanyag, a hajtómű rövidesen leáll. Nincs ebben semmi különös, nem is értem, miért ér mégis váratlanul, amikor ez bekövetkezik. Előfordult már párszor, hogy a kétségek lehajtósávján kötöttem ki. Kilátástalan környékre, gödrökkel tarkított útra visz. Üzemanyag nélkül könnyen ottragadhatok.

Szülőnek lenni egy digitális korban

2022. június 20.

A közönytől az együttérzésig

2022. június 13.

A mulandóság bizonytalansága mint hajtóerő

2022. június 5.

A birtoklás vagy az adakozás gazdagít?

2022. május 30.

Melyik úton érdemes elindulni, hogy megleljük a boldogságot, bőséget, teljességet? Azon, amelyik kifelé vezet, hogy a külvilágban éljük meg vágyainkat, vagy azon, amelyik befelé invitál, hogy önmagunk kincseit kutassuk? A választ a tapasztalás szüli. Minél inkább magunkon kívül keressük a bőséget, annál erősebben érezzük a hiányát. Szembekerülünk a "túl sok"-kal. Információdömping, árubőség, lehetőségek garmadája, és sosem érezzük azt, hogy elég. Aki megtalálja magában, belső világában a gazdagságot, annak előbb-utóbb megjelenik a külvilágban is, de már nem tartja bűvkörében az anyagi világ bősége, már más lesz a fontosabb.

Méltósággal meghajolni

2022. május 23.

Ha szétnézünk a világban - a virtuális világ is ezt tükrözi -, felborult egyensúlyt látunk és annak következményeit. Kibillent a viszonyulások mérlege, mert eltűnt az igaz mérce a szemeink elől, és fel sem tűnik, amíg a szívünk zárva. Elég megnézni, kit tekintenek ma példaképnek, kit követnek a legtöbben. Ha nem hiteles a mérce, lehet-e helyesen mérlegelni, mutathat-e követendőt a mérleg? A szív az iránytű, merre keressük azt a mércét, amely egyensúlyt teremt.

Élet a kifogásokon túl

2022. május 15.

Mindannyian lehetőségekkel születünk. Valaki felfigyel a rajtvonalakra és elindul, más ugyanott drótkerítést lát, amit inkább elkerül, vagy a félelemből felhúzott védőpáncél miatt észre sem vesz. A LEHETőség olyan, mint a LEHEleT, amely mindig ott van körülöttünk, de csak akkor látjuk meg, ha kimegyünk a hidegbe. A lehetőséget is csak akkor érzékelem, ha nyitott vagyok, és készen állok elhagyni a biztonságot nyújtó, kényelmes ter(e)met. Ha nem teszek semmit, mert nem merek lépni, elszalasztok megannyi tapasztalatot, kellemeset és kellemetlent egyaránt.

Szavaim építenek vagy rombolnak?

2022. május 8.

Árnyékhalászat

2022. május 2.

Amiről nem veszünk tudomást, még létezik. A rossznak bélyegzett érzéseket általában száműzzük a tudatunkból, mert bevett szokásunk a "jót" elvárni, a "rosszat" pedig elkerülni. Ettől még semmilyen negatívnak ítélt érzés, késztetés nem válik köddé, de árnyékként kísér(t)het, ha elnyomjuk, letagadjuk. Amit elzárunk a megértés, a megismerés fénye elől, árnyékban marad, létrehozva ezáltal "sötét" (nem uralt, hanem minket uraló) oldalunkat.

Káosz: sorscsapás vagy lehetőség?

2022. április 24.

A Föld napja

2022. április 22.

- Kérlek, ölelj még erősebben a sugaraiddal! Szereteted fénye begyógyítja sebeimet - sóhajtott a Föld, és folytatta táncát az égi parketten. A Nap óvatosan felé nyújtotta lángsugarú karját, vigyázott a távolságra, nehogy megperzselje kék társát.

Az önismeret mélységei

2022. április 18.

Aki önismereti úton jár, elkerülhetetlenül "belebotlik" a következő szavakba: korszakváltás, Krisztus-tudat, felébredés, feltámadás, jelenlét, önazonosság. Világunk új alapokra helyezése attól is függ, be tudjuk-e fogadni ezeket a szavakat azok minden értelmével együtt. Egyetlen kérdés felé terelnek: ki vagyok? Szavakkal nehéz visszaadni azt, ami túl van a szavakon és csak megélni lehet. Talán ezért a sok nézőpont, vélemény, relatív igazság. A kérdésre - ki vagyok? - sokféle válasz adható, a feltárására irányuló módszerek is szerteágazóak, de általában csak a felszínt érintik, csak az első lépések megtételében segítenek. Amibe betekintést nyújtanak, csupa mulandó és változékony jellemzők. Az önismeret végső célja azonban a változatlan és időn túli (közös) lényeg felismerése.

Kinek a terheit cipelem?

2022. április 11.

Amikor elkezdjük kutatni ismétlődő nehézségeink, mélypontjaink, elakadásaink okát, gyakran kiderül, felmenőink traumáit, hiedelmeit, keresztjét visszük tovább. Rá kell ébredni, hogy nem azzal segítünk, ha tovább cipeljük a "családi hagyományt", a generációs batyut, hanem azzal, hogy megértjük, letesszük, és felszabadítjuk magunkat. (Ha őseim "előszeretettel" örökítették tovább generációkon át például a mártírszerepet, felismerve és megértve ezt én dönthetek úgy, hogy nem kérek ebből, és inkább önmagamat játszom.) A legtöbb, amit tehetek önmagamért, hogy megadom a lehetőséget, hogy az lehessek, aki vagyok.

Nyomot hagyni a világban...

2022. április 8.

Bár nem vagyok gyakorló pedagógus, így is bekerülhetett egyik versem a pedagógus alkotók antológiájába az Irodalmi Rádiónak köszönhetően. A kötetet lapozgatva feltettem magamnak a kérdést: miért pályáztam? A válasz hamar megérkezett: Mert van egy részem, aki szeretne nyomot hagyni a világban, szeretne alázattal hozzátenni valamit a nagy egészhez. 15 évvel ezelőtt pedagógusként léptem ki a főiskoláról, azóta is szeretettel emlékszem vissza tanulmányaimra, nagyszerű tanáraimra, nélkülük nem lehetnék az, aki most vagyok. Nem tervezem, hogy tanítani fogok, de ha újra 18 éves lennék, ismét a magyar szakot választanám. Az irodalom és a magyar nyelv szeretete kitörölhetetlenül lüktet a zsigereimben.

Miben mérem a sikert?

2022. április 4.

Mit jelent napjainkban a siker? Dicsőséget, győzelmet, hírnevet, anyagi gyarapodást, csillogást, önző célok elérését, hatalmat? A siker fogalmát is beszennyezte az az eltorzult értékrend, ami korunk rákfenéje. A piedesztálra emelt versenyszellem mindenáron másokhoz hasonlítja az egyént, nem önmagához. Másokat kell legyőzni, másoknál kell okosabb lenni, másoknál kell szebb lenni, másoknál kell gazdagabb lenni stb. E szemlélet szerint ahhoz, hogy sikeres legyél, el kell tüntetned az útból azokat, akik jobbak lehetnek nálad, vagy kizárólag más kárára érvényesülhetsz. Ez a fajta versengés nem veszi figyelembe az egyéni adottságokat, az egyén útját a személyes fejlődésben. Nem csoda, hogy az önbizalomhiány és a stressz népbetegség lett. Ráadásul az így megszerzett siker illanó vendég.

Megengedem, hogy boldog legyek?

2022. március 28.

"Gyári beállításunk" nem a szenvedés és a szomorúság, hanem a boldogság, az önfeledtség, a szeretet. Amikor "kicsomagolnak a dobozból", még az alapállapotunkban vagyunk. Idővel azonban egyre több program és alkalmazás módosítja, fedi el a kiindulási alapot, az alapvető természetünket. Felnőtt korra az eredeti beállítódásunk felülíródik a rárakódott, átvett "fájlokkal", csomagokkal. Az alapprogramunk nem tűnik el, csak szunnyad, várja, hogy emlékezzünk. 

Az arany középút, avagy a kétség egysége

2022. március 21.

"A középút arany, de jelenleg javítás miatt el van zárva a forgalomtól" - állapította meg közel száz éve Aszlányi Károly író, humorista a Sok hűhó Emmiért című regényében. Úgy tűnik, a "forgalomelterelés" még mindig fennáll, melynek következtében sötét árokban vesztegel a XXI. század embere. Nem kellett volna idejutnia, de hagyta magát félrevezetni, elterelni. Azok, akik közben rájönnek, hogy parkolópályára kerültek, átsétálnak a szemközti árokba, ha már haladni nem tudnak. Ott talán világosabb van, bár nem a közepút aranya fénylik, csupán az illúziók vakítanak. A többségnek fel sem tűnik, hogy nyakig ül a mocsárban, és ócsárolja a túloldaliakat, amiért a másik árkot választották, és szidja azokat is, akik a forgalmat elterelték. Vajon hányan vannak azok, akik a kialakult helyzetben az útra nem határvonalként, hanem hídként tekintenek, és elkezdik egy új középút lebetonozását?

A szabadságot választom

2022. március 14.

"A szabadság, a szabadság egy nagyon híres dal, a kottáját nem láttam sohasem." (Presser Gábor, Szabadságdal)

Mit jelent szabadnak lenni? Megvalósítható-e a szabadság? Csak egy elvont eszmény, vagy gyakorolható is? Aktuális és egyben örök kérdések. 

Nőnek lenni

              2022. március 8.                    

Nőnap kapcsán elgondolkoztam, mit is jelent nőnek lenni ma, és mit jelent Nőnek lenni valójában. A kettő között egyre szélesedik a szakadék. Nem is csoda, hiszen még mindig ugyanazokat az évezredes, eltorzult programokat futtatjuk, ahelyett, hogy felülírnánk azokat.

Megfeleléstől az önazonosságig

              2022. március 7.                  

Hosszú éveken át a megfelelési vágy tengerében fuldoklottam. Egy ideig élveztem az önfeláldozó jelmezben fürdőzést, mert azt hittem, az jó dolog. Aztán egyre fullasztóbb lett mások életét élni a sajátom helyett. Eljött az a pont, amikor döntenem kellett: lemondok önmagamról, vagy szembenézek gyávaságommal és felvállalom azt, aki vagyok. Magam sem tudom, pontosan mikor evickéltem ki az önazonosság partjaira, és vetettem le az álarcokat, mikor ismertem fel, hogy önként ugrottam ebbe a tengerbe, melyben sajnos odaveszett addigi életem java, az álmaim, a vágyaim.

A csodák közelebb vannak, mint gondolnánk

              2022. március 4.                 

Müller Péter szavaival élve "csoda az, ami bennünk és körülöttünk van, de nem vesszük észre." Pedig a lehetőség mindig ott van, hogy meglássuk napjainkban és önmagunkban a varázslatot, a különlegest, mindazt, ami a hétköznapok fölé emel. Úgy tűnik, az emberiség mégsem él ezzel a lehetőséggel, hiszen semmit sem változott az elmúlt évezredekben. Akár a gyermekek, akiket beengednek egy csodákkal teli játszótérre, és ahelyett, hogy felfedeznék, milyen eszközök állnak rendelkezésre ahhoz, hogy egy jót játsszanak, és fantasztikusan érezzék magukat, inkább egymást püfölik, és megpróbálnak egymáson felülkerekedni.

Nem ártani, élni hagyni!

"Ha nem akarunk háborút, akkor gondoskodjunk a békéről! És ez nem a világpolitikával kezdődik, hanem önmagunkban: teremtsük meg a békét önmagunkban, családunkban, a munkahelyünkön, a baráti körünkben." (Kurt Tepperwein: Ha nem boldogít, engedd el! - Út a belső szabadsághoz) Most különösen fontos, hogyan reagálunk a világban kialakult konfliktusra, milyen energiákat táplálunk önmagunkban: szeretetet, békét, vagy haragot, erőszakot, félelmet. A szeretet szeretetet, az erőszak erőszakot szül. Most próbára tehetjük gondolataink teremtő erejét.

Másokért vagy másokból élni

              2022. február 21.                

Tudok-e örülni mások sikereinek? Aki őszintén válaszol a kérdésre, ráláthat saját árnyékaira. Betekintést kaphat, hol tart az önismereti úton, mennyire szereti önmagát. Amíg nem tudjuk elfogadni, felfényesíteni árnyékainkat, nem tudjuk szeretettel átölelni önmagunk, szeretetlenségünket kivetítjük másokra. Ezen a kivetítőn megjelenik az irigység, a megfelelni vágyás, a hamis mérce, a versengés, a féltékenység, vagyis az önmagunkkal szembeni elégedetlenség álruhában. Az önszeretet nem az egó hamis fényében tündöklést jelenti, éppen az egó formálta korlátokat átlépve jutunk el az önvalónkig, ahol az önszeretet olyan természetes, mint ahogy reggelente felkel a nap. Másokat szeretni önmagunk szeretetén keresztül lehet.

Nem mind arany, ami fénylik

              2022. február 16.               

Poláris világban élünk, tapasztalatok által idővel megtanuljuk megkülönböztetni az igazat a hamistól, a fényt a sötéttől. De tudunk-e különbséget tenni az igazság és az igazság látszata között, a fény és a fény látszata között? Ehhez már kellően tiszta tudat szükségeltetik. A látszat még nem a valóság, a látszat még nem az igazság. A jóhiszeműség és a gyanakvás között széles a palló. Kísérletekkel is alátámasztott tény (S. Asch ún. birkaeffektus-kísérlete), ha elég sokan állnak egy véleményen, hajlamosak vagyunk megkérdőjelezés nélkül beállni a sorba. De ez a sor gyakran csapdába visz. Ha az elmét lecsendesítve meghallanánk a szívünk, nem kerülnénk zsákutcába. Ha mernénk a szívünkre hallgatni, két gondolat között meglelnénk az igazságot, és felismernénk annak látszatát.

Áldás legyen gondolatainkon!

              2022. február 14.              

A világ, amit valóságként tapasztalunk, érzéseinkkel színezett gondolataink szőttese. A valódi szabadság ott kezdődik, hogy tudatosan megválaszthatjuk a gondolatainkat, és ezáltal olyan valóságot teremthetünk, amelyet szeretnénk megtapasztalni. A szeretet erejével átitatott gondolatok csodákra képesek. Ez az isteni ajándék - melyet minden egyes ember megkapott -, hatalom (a szónak a legnemesebb értelmében), de egyúttal felelősség is.

Fonák

              2022. február 8.             

A világ olyan, mint egy tükör. Néha görbe, néha homályos, néha fordított. Minél közelebb vagy valódi önmagadhoz, annál letisztultabb a (világ)képed. Annál világosabb számodra a trükkös, tükrös fordított világ. Hogy a következmény nem az ok. Hogy a tükörképtől remélni, hogy boldoggá tegyen éppolyan hiábavaló, mint elültetett magok nélkül aratásra várni. Az öröm, a derű magját először el kell ültetni magadban, hogy szárba szökkenjen, és a külvilágban is látható legyen a ter(e)m(t)és. Előbb önfeledtnek, vidámnak kell lenned, hogy a tükör is önfeledtséget, vidámságot tükrözzön vissza. Csak rajtad áll, hogy a körülményeid áldozata vagy a teremtője vagy!

Időszerű

          2022. január 31.            

Régen, amikor az emberek még összhangban éltek a természettel, tisztában voltak vele, mikor mi időszerű. Mikor jött el a vetésnek, mikor az aratásnak az ideje. A mai kor embere természetellenesen akkor is aratni akar, amikor a magvetés ideje lenne, és fordítva. Nem nézi, mennyit szükséges vetni, csak azt, minél többet arathasson. Megbomlott az egyensúly. A túltermelés és az éhezés polaritásába csúsztunk.

Mennyit ér a lelkem?

          2022. január 28.           

Jelenleg emberek tömegei élnek világszerte félelemben. Megfélemlítve. Félnek, hogy elvesz(t)ik a munkájukat, családjukat, az életüket. Valóban mindent elveszthetünk egy pillanat alatt, de amíg ezekhez ragaszkodunk, odaadunk, eladunk valami sokkal fontosabbat, a lelkünket. 

A világnak most bátrakra van szüksége, akik kiállnak az igazságuk, a hitük mellett. És a szűk kaput, keskeny utat választják. (Mt. 7.12-15.) A kérdést mindenkinek magának kell megválaszolnia: mennyit ér a lelkem?

Egyre többen lépnek a keskeny útra, az ő példájuk adjon erőt mindazoknak, akik készen állnak, hogy lerázzák magukról a félelem láncait!

Nem vagyok robot

          2022. január 28.          

Napjában többször is belefutok a szituációba, hogy egy gépnek kell bizonyítanom emberi valómat. Elgondolkodtató. Weöres Sándor jóslatát juttatja eszembe "az egyéniség alá süllyedésről" (A teljesség felé, 1945.) Mintha egyénileg és kollektíven is elfelejtettük volna, kik is vagyunk. Nem emlékszünk a mércére. Mihez is mérjük magunk? Mit is jelent embernek lenni? 

Élet-Mű

          2022. január 25.         

Lelkesen dolgozom fő művemen, Filmemen. Címmel majd utólag ajándékozom meg, a nagy bemutatón. Minden pillanat ezért munkálkodik, minden perc alázattal, örömmel és szeretettel szolgálja a születő végeredményt. Nem tudom, mikor fejezem be, ezért a most különös jelentőségű. Bízom benne, hogy csodálatos film készül, számomra az eddigi legnagyszerűbb. Én írom, rendezem, és szerepet is vállalok benne, nem is akármilyet.

SorsDöntéseink

2022. január 17.       

Az élet ösvényei olykor választások elé állítanak bennünket, döntenünk kell, hogy erre vagy arra menjünk. Az életút elágazásainál általában megállunk, megtorpanunk, hogy kiválaszthassuk a legmegfelelőbb irányt. Fejben bejárjuk a lehetőségeket. Mérlegelünk, sorra vesszük az előnyöket, hátrányokat, bejárjuk a bejáratlant. Az elme kitölti a képzelet réseit a múltban megélt események puzzle-darabkáival. Ezáltal beállít egy megszokott nyomvonalra, ami nem más, mint az illúzió, a káprázat, a valótlanság világa. A lélek suttogva jelez, melyik út lehet a miénk, de túlharsogják az elme zajában felbukkanó gondolatok, félelmek. Szabad mozgásterünk pedig kicsúszik az irányításunk alól.

Teremtő ima

2022. január 9.      

Ma hajnalban a Nap és a Vénusz randevújának energiái égi szerelem fényébe mártott nyilakkal érték el a Földet és a nyitott szíveket. Teremtő imám hozzon áldást Mindenkinek! 

Testet öltött gondolatok, megvalósult álmok

2021. december 11.     

Még emlékszem a pillanatra, amikor közel húsz éve kezembe vehettem az irodalmi antológiát, melyben megjelent a versem. Nemrég újraéltem az érzést, ugyanis az Irodalmi Rádiónak köszönhetően két versem is bekerült egy nagyszerű kötetbe. Rájöttem, túl sok időt vesztegettem el azzal, hogy a tökéletesre törekedtem. Most már tudom, ez csak az egó elvárása. Már vállalom önmagam, a tökéletlenül emberi oldalamat is. Mindenkinek azt kívánom, találja meg azt a tevékenységet, amiben kiteljesedhet, amibe beleteheti szívét, lelkét! Felemelő érzés, amikor gondolataink, érzéseink fizikai formát öltenek. Ez maga a teremtés teljessége, és arra emlékeztet, akik valójában vagyunk. 

Szárnyát vagy combját? 

2021. december 6.    

Bőség: divatos fogalom lett nemcsak a divatiparban. Nem véletlen, korunk logikája a számszerűsítés, statisztikai adatok alapján értelmezzük a világot. A bőséget is innen közelítjük: derékbőség, mellbőség, pénztárcaméret, autók száma, ingatlanok száma, partnerek száma stb. Sorolhatnánk még, a bőség igencsak bő jelentéstartománnyal bír.

A magyar nyelv napján 

2021. november 13.   

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer EGY nyelv, mely közvetlenül a teremtő forrásból eredt, ezáltal mag(j)ában, gyökereiben a világegyetem titkait hordozta. Hatalmas uralkodók, királyok, bölcsek, táltosok ajkán szólalt meg, erejét, gazdagságát és bölcsességét messze földön csodálták, magjai távoli, idegen területeken is gyökeret vertek.

Anya vállalkozik

2021. november 8.  

Ha már kellő időt eltöltött az ember lánya - aki inkább hallgat az anya névre -, a pelenkák, cumisüvegek, fogzáskönnyítők és járássegítők világában, egyszer csak ráeszmél, hogy néhány dolog végérvényesen megváltozott. Például az, hogy már nem ringatja a bevásárlókosarat, mintha babakocsi lenne. Feltűnik neki az is, hogy szinte észrevétlenül kiröppent a legkisebb gyermeke is - először a kocsiból, majd a szárnyai alól. Eddig kizárólag nagybetűs anyaként, vagyis "csakanya"-ként definiálta magát, mostantól kénytelen megbarátkozni a "nemcsakanya" identitással. És nagyon szeretne rájönni, mit is társítson a "nemcsak"-hoz.

Választás

2021. október 25. 

Ha egészséges, fénylő almát szeretnék a kertből, de az érettek között csak férgeset és rothadásnak indulót találok, nem tudok (jó) szívvel választani, legfeljebb ésszel. Ezért a kevésbé rosszat választom. A kukacos egész jónak tűnik, a háromnegyede egészséges. És ha elég éber vagyok, elkerülhetem, hogy magam is férgessé váljak. Talán jobb, mint a belülről rothadó, ami látszólag tökéletesnek tűnik, ám rövid időn belül rothadásnak indul minden a környezetében. Az éretlen alma szóba se jöhet, mert a döntés most időszerű és jövőt érintő. Így be kell érnem egy olyan választással, amivel elégedett nem leszek, inkább szomorú.

Szellőzik az anyajelmez

2021. július 1.

- Anya elmegy a közértbe levegőért. Nem, ezúttal nem jöhetsz velem. Nem ígérem, hogy sietek, de jövök, amint vettem egy kis szusszanást.
Számtalanszor eljátszottam ezzel a gondolattal. Valahányszor azt éreztem, hogy belefulladok az anyaszerepbe, elképzeltem, hogy fogom magam, és elmegyek levegőt venni. Nem kapni, hanem venni, ugyanis ára van. A lelkiismeretem, de legfőképp a társadalmilag belénk kódolt minta az, ami megkéri az árát. Ami rögtön bekapcsol, amint úgy érzed, jár neked egy kis pihenő. "Rossz anya vagy, ha másra bízod a gyerekeidet. Egy anya mindent kibír, és nem menekül. Te szülted, akkor most tessék bírni kipurcanásig, és tovább!"

Kagylóhéjak és gyöngyszemek

2021. június 1.

Néha az élet felülírja a terveinket. Jön egy váratlan esemény, amelyre nem vagyunk felkészülve, és borít mindent. Általában csak évekkel később értjük meg, hogy minden értünk történt. 

Az Aranykapu és a pillangó

2021. május 21.

A népművészeti alkotásainkban kódolva van őseink fantasztikus tudása. A Bújj, bújj zöld ág kezdetű népdalunkhoz számos jelentést társítottunk már, én most egy különösen időszerű értelmezéséről írok. Az Aranykapu előtt állunk ugyanis. Egy új világ kapujában. A hernyóvilág összeomlóban, új világ épül, a pillangóké.

Lehet-e FÉLelem nélkül élni?
2021. május 15.

Erre a kérdésre 37 évig válaszoltam teljes meggyőződéssel: kép-telenség. Szó szerint az volt, mert azt hittem, nem vagyok kép-es rá. Azt tanultam, "jobb félni, mint megijedni", abban hittem, ha előre felkészülök, könnyebb lesz elviselni a nehézségeket. És folyamatosan a felkészülés állapotában tartottam magam, mert elhittem, hogy ez a javamra válik. Hosszú évek és kellemetlen tapasztalatok kellettek, mire rájöttem, ez a nézőpont egyáltalán nem válik a javamra.

A természet nem igazoltat
2021. május 11.

Az elmúlt tíz évben - a gyerekeimnek köszönhetően - megtanultam a négy fal között, a kertkapun belül és a természetben is jól érezni magam. Nem hiányzott eddig sem a város nyüzsgése, sem a mozi, a koncert, az étterem és az egyéb szolgáltatások. Boldog és teljes az életem nélkülük is. Ezután sem hiányoznak majd. Konditerem helyett hegyet mászok, sétálok a mezőn és kirándulok az erdőben. A fák kártya nélkül is beengednek, szeretettel fogadnak. 

Az első X
2021. április 30.

(F)Anyaságom ma egy évtizedes jubileumához ért. Számvetettem gyakran az évek alatt, kérdezgettem magamtól, legidősebb almám milyen szélvihar sodorhatta ennyire messze, a többi almácskát is magával sodorva. Pedig hányszor elmondtam neki: "szelíd almának nagy a becse, vadnak kevés". 

Föld-napi gondolatok
2021. április 22.

Tévé helyett szívesebben bámulom a természetet. Elég kinézni az ablakon, és rácsodálkozni, a Nap ma is ott ragyog az égen. Nem tudom, hányszor láthatom még felkelni, ezért minden nap örömmel nézek fel az égre. Ha felhők mögött bujkál, megkérdezem magamtól, vannak-e olyan gondolataim, melyeket ideje kisöpörni. És jön a szél, megteszi helyettem is. Ha esik, tudom, ideje a tisztulásnak. Jég potyog az égből? Talán el kellene engedni a megfagyott érzéseket.