A felhők felett

2026. március 26.

Reggel még nyoma sem volt a felhőknek, derült időt ígértek. Amikor tíz óra után kiléptem a rendelőből, alig észrevehetően futott át rajtam egyfajta korholás, amit a felkészületlenség okoz, de elhessegettem, ahogy a hamuszürke égbolt űzi el a kora tavaszi hangulatot. Sietős léptekkel indultam el a munkahelyem felé. A szitáló esőben felnéztem az égre, mintha a reggel megpillantott gólyát keresném, de csak a tízemeletes épületek meredtek rám szomorúan, beleolvadva a sötét felhőkbe.

Milyen hirtelen megváltozhatnak a dolgok! Talán semmi sem történik véletlenül, és nincs értelme fejtegetni, mi lett volna, ha előbb érek oda, ha jobban odafigyelek. Lehet, hogy ez a "talán" sosem volt opció.

Beugrottam a pékségbe két szendvicsért. Valami azt súgta, sietnem kell, mert mindjárt leszakad az ég. Egy ideje minden nap vittem neki is. Amióta ketten átkerültünk az új irodába, a szemem előtt rabolták el a nehézségek az életkedvét. Hallgattam a történeteit, és ételt vittem neki – ez volt a legtöbb, amit tehettem. Próbáltam odafigyelni rá, felelősnek éreztem magam érte. Bármikor hívhatott, megnyugtattam, hogy hétvégén is itt vagyok. Egyszer élt csak a lehetőséggel.

Sietnem kellett, hogy odaadhassam a szendvicset. Egyre jobban esett. Az ég felé nyújtózó háztömbökre pillantva eszembe jutott a kedvenc játéka. Egyszer nekem is megmutatta, de nem értettem, mi jó abban, hogy egyik házról a másikra ugrál. Talán az előtte tornyosuló akadályokat akarta így átlépni.

Az irodába esőtől nedves arccal érkeztem. Pár perc múlva könnyektől ázott arccal távoztam. A rám zuhant érzéstől nem kaptam levegőt. A "talán" fojtogatott. Ha előbb érek, talán…

Ő nem bízta a véletlenre, megpróbálta a lehetetlent átugrani. A tízemeletes tetejéről egészen a felhőkig ugrott, hogy megtalálja elszállt vidámságát. Otthagyta nekem a szendvicset, és a felismerést, hogy a jelek mindvégig ott voltak, csak én esernyőt kerestem, miközben ő már a szakadék szélén állt. Velem maradt a jelolvasás képessége, egy azóta tökélyre fejlesztett belső meteorológia, amely már nem csak a múlt viharait jelzi. Emlékeztet: a felhők fölött mindig ott a derű, és néha elég egy belső ugrás, hogy újra lássuk.

Nem kívánságműsor
Esti beszélgetés az imáról

2026. március 4. 

– Anya, miért imádkozunk?

– Amiért máskor is, a békéért, egymásért… és hogy hálát adjunk.

– Úgy értem, mi értelme annak, hogy imádkozunk? Minden este elmondunk egy tizedet, de nem történik semmi. Dédi meghalt, nem lett vége a háborúnak, Apa még mindig küzd a vesekővel, és a pénzünk sem lett több, hogy megkaphassam azt az új játékot.

– Kisfiam, az imádság nem kívánságműsor. Isten nem egy bűvészmutatványos vagy kívánságautomata, és nem is az élet nevű kaszinó játékmestere.

– Lehet, hogy csak nem hallja, amit kérünk? Vagy talán másokat jobban szeret?

– Isten hall és szeret minket. Az imádsággal nem azért fordulunk hozzá, hogy csodát tegyen, hanem elsősorban azért, hogy köszönetet mondjunk. Az, hogy hiszünk Istenben, azt jelenti, hogy hiszünk a segítségében, a támogatásában. Isten mindig válaszol a kérdéseinkre, és mindig azt adja, amire szükségünk van. Az, hogy ezt nem vesszük észre, az nem az ő hibája. Úgy imádkozunk: "legyen meg a Te akaratod!", vagyis rábízzuk a megoldást. Ez azt jelenti, elfogadjuk, bárhogy is alakulnak a dolgok, mert tudjuk, hogy minden Isten szándéka szerint történik. Az imádsággal köszönetet mondunk, hálát adunk akkor is, ha nem látjuk a rejtett összefüggéseket, és nem vesszük észre a csodákat. Isten mindig a legjobbat akarja nekünk, olyan módon, ami az üdvösségünkre válik. Igaz, ez számunkra nem mindig kellemes.

– Ezt jelenti, hogy "az Istent szeretőknek minden a javukra válik"?

– Igen. Isten néha azért nem húz ki a kátyúból, mert így tanulhatjuk meg a leckét. Nem óv meg a csalódástól, mert ezáltal kerülünk közelebb az igazsághoz. Néha azzal segít, hogy elszakít valakitől, hogy megtaláljuk önmagunkat, vagy hogy megtanuljuk értékelni egymást. Ha nem hoz gyógyulást, azért teszi, mert még nem ismertünk fel valami lényegeset. De bárhogy is alakul, úgy egyengeti az utunkat, hogy közelebb kerüljünk hozzá. Megtagadhatod a segítségét, Ő megengedi, hogy a lehető legtávolabb merészkedj tőle. Valakinek erre a tapasztalatra van szüksége, hogy végül felismerje Őt.

– Akkor imádsággal nem is kérhetek semmit?

– Dehogynem, "kérj és megadatik", ám ennél is fontosabb, hogy köszönetet mondj akkor is, ha nem látod kirajzolódni a megvalósulás szálait. Kérd azt, hogy meglásd a csodát mindenben! Ha elveszik egy játékod, vagy ellopnak tőled valamit, lásd benne Isten kezét, és hidd el, hogy érted tette, nem azért, mert büntetni akart. Ha sokáig tart a gyógyulás, köszönd meg Istennek, hogy érdemesnek tart a legnehezebb feladatra, a hited próbája által kerülhetsz közelebb Hozzá. Gyakran csak utólag ismerjük fel a keze nyomát, ahogy sorsunk szálait igazítja. Olykor sose jövünk rá. De ha köszönetet tudunk mondani a nehézségekért is, azt üzenjük neki, hogy merünk rá hagyatkozni, hiszünk benne.

– Isten miért nem vet véget a háborúnak, és a rossznak?

– Isten megengedi a háborút, mert elvezethet hozzá, és csodálatos rálátást, jelentőségteljes megértést hozhat, bölcsességet azzal kapcsolatban, hogy kik vagyunk. A háború valójában bennünk zajlik, ez a rossz és a jó csatája. Ha az utolsó csatánkat is megvívtuk, eljön az újjászületés. Mint minden születés, ez is fájdalmas és félelmetes lehet, nehéz elengedni a megszokottat, nehéz látni a romokat magunk körül, nehéz elhinni, hogy ez is értünk van, nehéz elhinni, hogy minden lépéssel közelebb kerülünk Hozzá. Még akkor is, amikor elvétjük. Amikor a legnehezebb, amikor minden összeomlik körülöttünk, amikor mindent elveszítünk, akkor vagyunk a legközelebb Hozzá. Amikor kénytelenek vagyunk feladni, és a "legyen meg a Te akaratod" tényleg a szívünkből szól, megszületik bennünk Isten. Ez az újjászületés. Visszatérés oda, ahol mindig is voltunk. Egy mély felismerés, hogy akit kerestünk, akihez imádkoztunk, mindig is ott volt.

Az ima tehát az Istennel való egységünk megélése, a bizalom gyakorlása. Nem a világot változtatja meg, hanem a hozzáállásunkat a világhoz, önmagunkhoz. A nehéz időkben az utolsó szál, kapcsolat, ami megtart. Az ima az út, amely elvezet a megértéshez, a belső újjászületéshez. Nem az az értelme, hogy megkapjuk, amit akarunk, hanem hogy azzá váljunk, akivé Isten szánt minket.

Számítunk

2025. november 11.

Amióta a számítógépek számítanak, és nem mi, életünk statisztikai adatok halmaza lett. Számok, dátumok, évfordulók, mennyiségek, kimutatások stb. egy láthatatlan felhőbe csomagolva.

Megnéztem, én mivel számolhatok (el). Itt van például a mai nap, 2025. november 11. Ez esetemben azt jelenti számokkal kifejezve, hogy testet öltésem óta bolygónk 43,18-szor kerülte meg naprendszerünk központi csillagát, ami eddig pontosan 15772 napfelkelte megcsodálását tette (volna) lehetővé. Ez 40 milliárd kilométert jelent a Nap körül, míg az 6,106 billiárd kilométert tett meg közben a Tejúton. (Méghogy nem haladok!) Ha jól számoltam, ez idő alatt körülbelül 1 milliárd 577 milliószor dobbant meg a szívem. Testem már 11276 nappal ezelőtt készen állt, hogy életet adjon egy emberi lénynek, hogy aztán 5760 nappal ezelőtt elveszítsen egyet. És éppen 5309 napja élhetem meg az anyaság örömeit és kihívásait, négyszeres szorzóval. (Tehát legalább négyen biztosan számolnak velem.)

Látszólag ezek nem egyebek testemre vonatkoztatott statisztikai adatoknál. Számomra már jó ideje, körülbelül 12000 napja egyértelmű, hogy több vagyok egy testnél, és a testemet belakó személynél. Hogy a születésnapi gyertyák száma nem azonos az életkorommal, mert aki a testemben Kozma Alexandraként tapasztalja magát, kortalan. Akkor mégis mi értelme a számoknak, éveknek, évfordulóknak? Hiszen még az is viszonylagos, hogy mennyi időt tudhatok magam mögött. Mert nem a mennyiség, hanem a minőség számít. 5760 nappal ezelőtt például többet öregedtem 24 óra alatt, mint azelőtt egy év alatt.

Számítanak a számok? Hiszen csak adatok. Vagy mégsem? Ezek a számok rólam mesélnek. Ezekből épül fel az életem – az, amit időtlen lelkem éppen tapasztal, és amelyből ezzel a testtel és személyiséggel csak egy van –, a boldog és boldogtalan órák számából. Abból, hogy hányszor nevettem önfeledten, hányszor csaltam mosolyt mások arcára, hányszor segítettem önzetlenül, hányszor féltem, mennyi szeretetet adtam, hányszor hibáztam, hányszor mulasztottam elmondani vagy megtenni, amit a szívem súgott, és hányszor hagyta el a számat, hogy számíthatsz rám!

Mindez nem csak adat, több annál. Ahogy az is, hogy minden 40. másodpercben eldobja valaki az életét. Azt az ajándékot és lehetőséget, hogy – ezen a fantasztikus földgolyón, amely óránként 107 ezer kilométeres sebességgel rója köreit – emberi testben tapasztalhasson. Ez tragédia, az emberiség tragédiája. A szeretet hiánya, és az önismereté. Annak a mutatója, hol tartunk jelenleg emberi lényként, hogy mennyire nem vagyunk tisztában azzal, hogy a test levetése nem jelent egérutat az Életből, ám annak, akinek számítunk, maga a pokol. Meg kell tanulnunk jobban szeretni – egymást és önmagunkat. Hogy könnyű szívvel számolhassunk el.

Különdíjas lett a versem

2025. november 7.

Kilátás ódai magasból című versem különdíjat nyert a Jelek Irodalmi Pályázaton, és egy másik alkotásommal együtt helyet kapott az Antológiában. Hálás vagyok a lehetőségért, hogy jeleket hagyhattam az utókornak! 

Szívünkben örökké

2025. május 16.

A fájdalom olykor éket ver a szavak közé. Ahogy csitul a gyász a szívemben, úgy állnak össze lassan a mondatok. Nem maradhatnak bennem, át kell adnom őket. Olyan odaadással, ahogyan Te éltél, és amelyre tanítottál, drága Mama.

Elmentél, mert menned kellett, de az emléked él és örökre itt marad velünk. Biztos látod a megannyi örökégő lámpást, a fényt a szívekben, amit Te gyújtottál szereteteddel, kedvességeddel. Nyomot hagytál, olyan nyomot, amely kitörölhetetlen. Akit lényeddel megérintettél, jobbá vált, fényesebbé. Életeddel szebbé, gazdagabbá, nemesebbé tetted a világot magad körül, távozásoddal pedig bölcsességgé érlelődő tapasztalások, felismerések kincseit ajándékoztad nekünk. Magunkkal visszük mind, egy szeretetmorzsa, tudatszikra sem veszik el abból, amiért áldozatot hoztál, hogy nekünk adhasd. Mert Te magad voltál az Odaadás, mindig önzetlenül, kérés nélkül adtál. Önmagadét, önmagadból, aztán önmagadat is odaadtad. Példát mutattál, hogyan kell küzdeni, alázattal viselni a szenvedést. A végsőkig kitartottál mindig, bátorságot, reményt és hitet adva nekünk. Most rajtunk a sor, hogy továbbadjuk, amit Tőled kaptunk, a példádat, a kincseidet, a feltétel nélküli szereteted.

Hálát adok, hogy az unokádként születhettem meg, hálát adok minden együtt töltött percért, amelyek most igazgyöngyként ragyognak az emlékeimben. A receptjeid általam édesítik meg a napjainkat, ahogy ünnepeinket megszépítik horgolt virágaid, angyalkáid, díszeid. Alkotás iránti szereteted bennünk él tovább. Bennünk, akik emlékeznek rád, akik továbbörökítik a lényedből áradó életszeretetet.

Te nem fáradtál el örülni a nehézségek, megpróbáltatások közepette sem, örülni az életnek, annak az ajándéknak, amit többnyire csak akkor értékelünk, amikor felrémlik az elvesztésének lehetősége. Arra tanítottál, a halál az, ha elfelejtünk élni, elfelejtjük, miért születtünk, elfelejtjük, hogy az önzetlen odaadás nem önelvesztés, hanem maga az élet. Nem tarthatunk meg semmit (sem félelemből, sem bírvágyból), mert épp azzal veszítjük el önmagunkat. Megosztom hát ezeket a felismeréseket, a szellemi örökséged másokkal is, hogy ne felejtsenek el élni, alkotni, szeretni - a tőlük telhető legnagyobb odaadással.

Isten veled! Mindent köszönök!

Lábjegyzet az újévi célkitűzésekhez

Azt mondják, akinek nincsenek elérhetetlennek tűnő céljai, az az elérhetőt sem éri el. Persze nehéz célokat kitűzni annak, aki nem tudja, merre tart. Emberként két út közül választhatunk. Egyik "keskeny", másik "széles". Én világosan látom az irányt, merre szeretnék haladni: egy felszabadult, szereteten alapuló világ felé törekszem, még akkor is, ha ez sokak számára elérhetetlen álomkép. Személyes céljaimat is ennek rendelem alá, hogy megfeleljek "a keskeny ösvény, szűk kapu" követelményeinek. CÉLKITŰZÉSEIMet Assisi Szent Ferenc imája gyönyörűen összefoglalja, 800 év után is aktuális, általános érvényű feladat mindazoknak, akik a keskeny ösvényt választják.

- TÜRELEM, hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni;

- BÁTORSÁG, hogy megváltoztassam, amit lehet;

- BÖLCSESSÉG, hogy a kettőt megkülönböztethessem.

- BÉKESSÉG, hogy SZERESSEK ott is, ahol gyűlölnek, MEGBOCSÁSSAK ott, ahol megbántanak, ÖSSZEKÖSSEK, ahol széthúzás van, REMÉNYT KELTSEK, ahol kétségbeesés kínoz, FÉNYT GYÚJTSAK, ahol sötétség uralkodik, ÖRÖMET HOZZAK oda, ahol gond tanyázik.

- TÖREKVÉS, nem arra, hogy megvigasztaljanak, hanem hogy én VIGASZTALJAK, nem arra, hogy megértsenek, hanem hogy én MEGÉRTSEK, nem arra, hogy szeressenek, hanem hogy én SZERESSEK.

Lehetnek-e ennél magasztosabb céljaink? Aligha.
Kitűzhetünk-e önző, kicsinyes célokat? Igen, de előbb-utóbb belátjuk, hogy nem érdemes.

Kívánok mindenkinek boldog új évet, elérhetetlennek tűnő, felemelő célokat, több szeretetet, derűt, békességet! 

Árnyalatok

2023. május 5.

Mai "letöltésem". Engem feltöltött, bár lényegét tekintve "frissítés". Továbbítom, mert nem csak nekem szól. Aki hajlandó a mélyére nézni, töltekezhet. 

Ha látnád, milyen vagy valójában, nem hasonlítgatnád magad másokhoz, és nem akarnál más lenni. Amit most különbözőségként élsz meg, ugyanúgy üdvözölnéd, mint az azonosságokat. Valójában nincs különbség. Minden, amit kívül keresel, megtalálhatod a lÉNyedben. S minden, amit kívül megtapasztalsz, ott rejtőzik benned. Egy-ÉN van, a fÉNy, és annak árny-alatai. A földi szín-játék lényege az árnyalatok külön-legességében rejlik. 

"Szélen járóm" 12 éves

2023. április 30.

Április 30-a az egyik legszebb nap az életemben. 12 évvel ezelőtt ezen a napon valósult meg egy szívbeli álmom: anya lettem. Barni hamarosan a valósághoz igazította rózsaszín ideáimat az anyaságról. Megtanított elengedni illuzórikus elképzeléseimet, ő ugyanis sosem kívánt megfelelni a róla előzőleg kialakított képnek. Most sem örvendeztet meg tanulmányi eredményeivel, szorgalmával, példás közösségi hozzáállásával, nem hallgathatom büszkén tanáraitól, hogy magaviseletével, iskolai teljesítményével élen jár. Nem, ő inkább a "szélen" jár, feszegeti a határokat, rendet bont, a "jó szóra" nem hallgat, lázad minden elvárás és szabály ellen. Évekbe telt, amíg elfogadtam mindezt. Már nem megváltoztatni szeretném, hanem terelni, a végletektől a középút felé, tiszteletben tartva egyéniségét.

Barnusom a feltételek nélküli szeretetre tanít, és ez a legnagyobb és legnehezebb lecke itt, a földi létben. Hálás vagyok neki ezért a tanításért, és bármilyen küzdelmes is legyen, nem adom fel a törekvést: mindig segíteni fogom, hogy a legjobb önmaga lehessen. Én tudom, hogy egy különleges és szeretetre méltó lélek. Talán egyszer ő is elhiszi.

"Csak innen karéj, valójában teljes a hold"

2023. április 7.

A Hetedik irodalmi folyóirat áprilisi Szemléző rovatában olvasható egy velem készült interjú, melyben betekintést engedek alkotói világomba, beszélek a gyermekkori indíttatásról, és arról, hogy látom a magyar irodalom jelenlegi helyzetét.

https://www.ahetedik.com/muvek/csak-innen-karej-valojaban-teljes-a-hold/mu-1887

Egy Weöres Sándor-pályázat margójára

2023. február 26.

ÖrömteIi érzés, ha egy pályázaton I. helyezést érünk el. De ebben az esetben is igaz, hogy az út fontosabb volt, mint a cél. Weöres Sándor varázsszőttesei lélekemelő élményekkel gazdagítottak, a pályázati helyezés ennek az utazásnak a csodás ráadása. 

https://www.maradokversdalhalo.com/2023/02/mvdh-weores-sandor-palyazat-i-helyezett.html

Számvetés helyett

2022. december 30.

Amikor 52 héttel ezelőtt engedtem a hívásnak, még nem sejtettem, mire vállalkozom. Nem tudtam, sikerül-e végigjárnom az utat, és azt sem, mivel gazdagodom közben. De minden zarándoklat ilyen, legyen az valódi utazás, vagy a lélek mélységeibe tartó. Egyben biztos voltam, hogy élményeimet, felismeréseimet szeretném megosztani másokkal is, hogy ajándék lehessek a világnak. Köszönöm mindazoknak, akik velem tartottak! Bízom benne, hogy sikerült legalább a töredékét átadnom a feltárt kincseknek, amivel gyarapodtam, vagy legalább megcsillantani, hogy másokat is magával ragadjon a belső elmélyülés varázsa. 

Szülőnek lenni egy digitális korban

2022. június 20.

A mulandóság bizonytalansága mint hajtóerő

2022. június 5.

A birtoklás vagy az adakozás gazdagít?

2022. május 30.

Melyik úton érdemes elindulni, hogy megleljük a boldogságot, bőséget, teljességet? Azon, amelyik kifelé vezet, hogy a külvilágban éljük meg vágyainkat, vagy azon, amelyik befelé invitál, hogy önmagunk kincseit kutassuk? A választ a tapasztalás szüli. Minél inkább magunkon kívül keressük a bőséget, annál erősebben érezzük a hiányát. Szembekerülünk a "túl sok"-kal. Információdömping, árubőség, lehetőségek garmadája, és sosem érezzük azt, hogy elég. Aki megtalálja magában, belső világában a gazdagságot, annak előbb-utóbb megjelenik a külvilágban is, de már nem tartja bűvkörében az anyagi világ bősége, már más lesz a fontosabb.

Méltósággal meghajolni

2022. május 23.

Ha szétnézünk a világban - a virtuális világ is ezt tükrözi -, felborult egyensúlyt látunk és annak következményeit. Kibillent a viszonyulások mérlege, mert eltűnt az igaz mérce a szemeink elől, és fel sem tűnik, amíg a szívünk zárva. Elég megnézni, kit tekintenek ma példaképnek, kit követnek a legtöbben. Ha nem hiteles a mérce, lehet-e helyesen mérlegelni, mutathat-e követendőt a mérleg? A szív az iránytű, merre keressük azt a mércét, amely egyensúlyt teremt.

Élet a kifogásokon túl

2022. május 15.

Mindannyian lehetőségekkel születünk. Valaki felfigyel a rajtvonalakra és elindul, más ugyanott drótkerítést lát, amit inkább elkerül, vagy a félelemből felhúzott védőpáncél miatt észre sem vesz. A LEHETőség olyan, mint a LEHEleT, amely mindig ott van körülöttünk, de csak akkor látjuk meg, ha kimegyünk a hidegbe. A lehetőséget is csak akkor érzékelem, ha nyitott vagyok, és készen állok elhagyni a biztonságot nyújtó, kényelmes ter(e)met. Ha nem teszek semmit, mert nem merek lépni, elszalasztok megannyi tapasztalatot, kellemeset és kellemetlent egyaránt.

Szavaim építenek vagy rombolnak?

2022. május 8.

Árnyékhalászat

2022. május 2.

Amiről nem veszünk tudomást, még létezik. A rossznak bélyegzett érzéseket általában száműzzük a tudatunkból, mert bevett szokásunk a "jót" elvárni, a "rosszat" pedig elkerülni. Ettől még semmilyen negatívnak ítélt érzés, késztetés nem válik köddé, de árnyékként kísér(t)het, ha elnyomjuk, letagadjuk. Amit elzárunk a megértés, a megismerés fénye elől, árnyékban marad, létrehozva ezáltal "sötét" (nem uralt, hanem minket uraló) oldalunkat.

Káosz: sorscsapás vagy lehetőség?

2022. április 24.

A Föld napja

2022. április 22.

- Kérlek, ölelj még erősebben a sugaraiddal! Szereteted fénye begyógyítja sebeimet - sóhajtott a Föld, és folytatta táncát az égi parketten. A Nap óvatosan felé nyújtotta lángsugarú karját, vigyázott a távolságra, nehogy megperzselje kék társát.

Az önismeret mélységei

2022. április 18.

Aki önismereti úton jár, elkerülhetetlenül "belebotlik" a következő szavakba: korszakváltás, Krisztus-tudat, felébredés, feltámadás, jelenlét, önazonosság. Világunk új alapokra helyezése attól is függ, be tudjuk-e fogadni ezeket a szavakat azok minden értelmével együtt. Egyetlen kérdés felé terelnek: ki vagyok? Szavakkal nehéz visszaadni azt, ami túl van a szavakon és csak megélni lehet. Talán ezért a sok nézőpont, vélemény, relatív igazság. A kérdésre - ki vagyok? - sokféle válasz adható, a feltárására irányuló módszerek is szerteágazóak, de általában csak a felszínt érintik, csak az első lépések megtételében segítenek. Amibe betekintést nyújtanak, csupa mulandó és változékony jellemzők. Az önismeret végső célja azonban a változatlan és időn túli (közös) lényeg felismerése.

Kinek a terheit cipelem?

2022. április 11.

Amikor elkezdjük kutatni ismétlődő nehézségeink, mélypontjaink, elakadásaink okát, gyakran kiderül, felmenőink traumáit, hiedelmeit, keresztjét visszük tovább. Rá kell ébredni, hogy nem azzal segítünk, ha tovább cipeljük a "családi hagyományt", a generációs batyut, hanem azzal, hogy megértjük, letesszük, és felszabadítjuk magunkat. (Ha őseim "előszeretettel" örökítették tovább generációkon át például a mártírszerepet, felismerve és megértve ezt én dönthetek úgy, hogy nem kérek ebből, és inkább önmagamat játszom.) A legtöbb, amit tehetek önmagamért, hogy megadom a lehetőséget, hogy az lehessek, aki vagyok.

Nyomot hagyni a világban...

2022. április 8.

Bár nem vagyok gyakorló pedagógus, így is bekerülhetett egyik versem a pedagógus alkotók antológiájába az Irodalmi Rádiónak köszönhetően. A kötetet lapozgatva feltettem magamnak a kérdést: miért pályáztam? A válasz hamar megérkezett: Mert van egy részem, aki szeretne nyomot hagyni a világban, szeretne alázattal hozzátenni valamit a nagy egészhez. 15 évvel ezelőtt pedagógusként léptem ki a főiskoláról, azóta is szeretettel emlékszem vissza tanulmányaimra, nagyszerű tanáraimra, nélkülük nem lehetnék az, aki most vagyok. Nem tervezem, hogy tanítani fogok, de ha újra 18 éves lennék, ismét a magyar szakot választanám. Az irodalom és a magyar nyelv szeretete kitörölhetetlenül lüktet a zsigereimben.

Miben mérem a sikert?

2022. április 4.

Mit jelent napjainkban a siker? Dicsőséget, győzelmet, hírnevet, anyagi gyarapodást, csillogást, önző célok elérését, hatalmat? A siker fogalmát is beszennyezte az az eltorzult értékrend, ami korunk rákfenéje. A piedesztálra emelt versenyszellem mindenáron másokhoz hasonlítja az egyént, nem önmagához. Másokat kell legyőzni, másoknál kell okosabb lenni, másoknál kell szebb lenni, másoknál kell gazdagabb lenni stb. E szemlélet szerint ahhoz, hogy sikeres legyél, el kell tüntetned az útból azokat, akik jobbak lehetnek nálad, vagy kizárólag más kárára érvényesülhetsz. Ez a fajta versengés nem veszi figyelembe az egyéni adottságokat, az egyén útját a személyes fejlődésben. Nem csoda, hogy az önbizalomhiány és a stressz népbetegség lett. Ráadásul az így megszerzett siker illanó vendég.

Megengedem, hogy boldog legyek?

2022. március 28.

"Gyári beállításunk" nem a szenvedés és a szomorúság, hanem a boldogság, az önfeledtség, a szeretet. Amikor "kicsomagolnak a dobozból", még az alapállapotunkban vagyunk. Idővel azonban egyre több program és alkalmazás módosítja, fedi el a kiindulási alapot, az alapvető természetünket. Felnőtt korra az eredeti beállítódásunk felülíródik a rárakódott, átvett "fájlokkal", csomagokkal. Az alapprogramunk nem tűnik el, csak szunnyad, várja, hogy emlékezzünk. 

Az arany középút, avagy a kétség egysége

2022. március 21.

"A középút arany, de jelenleg javítás miatt el van zárva a forgalomtól" - állapította meg közel száz éve Aszlányi Károly író, humorista a Sok hűhó Emmiért című regényében. Úgy tűnik, a "forgalomelterelés" még mindig fennáll, melynek következtében sötét árokban vesztegel a XXI. század embere. Nem kellett volna idejutnia, de hagyta magát félrevezetni, elterelni. Azok, akik közben rájönnek, hogy parkolópályára kerültek, átsétálnak a szemközti árokba, ha már haladni nem tudnak. Ott talán világosabb van, bár nem a közepút aranya fénylik, csupán az illúziók vakítanak. A többségnek fel sem tűnik, hogy nyakig ül a mocsárban, és ócsárolja a túloldaliakat, amiért a másik árkot választották, és szidja azokat is, akik a forgalmat elterelték. Vajon hányan vannak azok, akik a kialakult helyzetben az útra nem határvonalként, hanem hídként tekintenek, és elkezdik egy új középút lebetonozását?

A szabadságot választom

2022. március 14.

"A szabadság, a szabadság egy nagyon híres dal, a kottáját nem láttam sohasem." (Presser Gábor, Szabadságdal)

Mit jelent szabadnak lenni? Megvalósítható-e a szabadság? Csak egy elvont eszmény, vagy gyakorolható is? Aktuális és egyben örök kérdések. 

Nőnek lenni

              2022. március 8.                    

Nőnap kapcsán elgondolkoztam, mit is jelent nőnek lenni ma, és mit jelent Nőnek lenni valójában. A kettő között egyre szélesedik a szakadék. Nem is csoda, hiszen még mindig ugyanazokat az évezredes, eltorzult programokat futtatjuk, ahelyett, hogy felülírnánk azokat.

A csodák közelebb vannak, mint gondolnánk

              2022. március 4.                 

Müller Péter szavaival élve "csoda az, ami bennünk és körülöttünk van, de nem vesszük észre." Pedig a lehetőség mindig ott van, hogy meglássuk napjainkban és önmagunkban a varázslatot, a különlegest, mindazt, ami a hétköznapok fölé emel. Úgy tűnik, az emberiség mégsem él ezzel a lehetőséggel, hiszen semmit sem változott az elmúlt évezredekben. Akár a gyermekek, akiket beengednek egy csodákkal teli játszótérre, és ahelyett, hogy felfedeznék, milyen eszközök állnak rendelkezésre ahhoz, hogy egy jót játsszanak, és fantasztikusan érezzék magukat, inkább egymást püfölik, és megpróbálnak egymáson felülkerekedni.

Nem ártani, élni hagyni!

"Ha nem akarunk háborút, akkor gondoskodjunk a békéről! És ez nem a világpolitikával kezdődik, hanem önmagunkban: teremtsük meg a békét önmagunkban, családunkban, a munkahelyünkön, a baráti körünkben." (Kurt Tepperwein: Ha nem boldogít, engedd el! - Út a belső szabadsághoz) Most különösen fontos, hogyan reagálunk a világban kialakult konfliktusra, milyen energiákat táplálunk önmagunkban: szeretetet, békét, vagy haragot, erőszakot, félelmet. A szeretet szeretetet, az erőszak erőszakot szül. Most próbára tehetjük gondolataink teremtő erejét.

Másokért vagy másokból élni

              2022. február 21.                

Tudok-e örülni mások sikereinek? Aki őszintén válaszol a kérdésre, ráláthat saját árnyékaira. Betekintést kaphat, hol tart az önismereti úton, mennyire szereti önmagát. Amíg nem tudjuk elfogadni, felfényesíteni árnyékainkat, nem tudjuk szeretettel átölelni önmagunk, szeretetlenségünket kivetítjük másokra. Ezen a kivetítőn megjelenik az irigység, a megfelelni vágyás, a hamis mérce, a versengés, a féltékenység, vagyis az önmagunkkal szembeni elégedetlenség álruhában. Az önszeretet nem az egó hamis fényében tündöklést jelenti, éppen az egó formálta korlátokat átlépve jutunk el az önvalónkig, ahol az önszeretet olyan természetes, mint ahogy reggelente felkel a nap. Másokat szeretni önmagunk szeretetén keresztül lehet.

Nem mind arany, ami fénylik

              2022. február 16.               

Poláris világban élünk, tapasztalatok által idővel megtanuljuk megkülönböztetni az igazat a hamistól, a fényt a sötéttől. De tudunk-e különbséget tenni az igazság és az igazság látszata között, a fény és a fény látszata között? Ehhez már kellően tiszta tudat szükségeltetik. A látszat még nem a valóság, a látszat még nem az igazság. A jóhiszeműség és a gyanakvás között széles a palló. Kísérletekkel is alátámasztott tény (S. Asch ún. birkaeffektus-kísérlete), ha elég sokan állnak egy véleményen, hajlamosak vagyunk megkérdőjelezés nélkül beállni a sorba. De ez a sor gyakran csapdába visz. Ha az elmét lecsendesítve meghallanánk a szívünk, nem kerülnénk zsákutcába. Ha mernénk a szívünkre hallgatni, két gondolat között meglelnénk az igazságot, és felismernénk annak látszatát.

Fonák

              2022. február 8.             

A világ olyan, mint egy tükör. Néha görbe, néha homályos, néha fordított. Minél közelebb vagy valódi önmagadhoz, annál letisztultabb a (világ)képed. Annál világosabb számodra a trükkös, tükrös fordított világ. Hogy a következmény nem az ok. Hogy a tükörképtől remélni, hogy boldoggá tegyen éppolyan hiábavaló, mint elültetett magok nélkül aratásra várni. Az öröm, a derű magját először el kell ültetni magadban, hogy szárba szökkenjen, és a külvilágban is látható legyen a ter(e)m(t)és. Előbb önfeledtnek, vidámnak kell lenned, hogy a tükör is önfeledtséget, vidámságot tükrözzön vissza. Csak rajtad áll, hogy a körülményeid áldozata vagy a teremtője vagy!

Időszerű

          2022. január 31.            

Régen, amikor az emberek még összhangban éltek a természettel, tisztában voltak vele, mikor mi időszerű. Mikor jött el a vetésnek, mikor az aratásnak az ideje. A mai kor embere természetellenesen akkor is aratni akar, amikor a magvetés ideje lenne, és fordítva. Nem nézi, mennyit szükséges vetni, csak azt, minél többet arathasson. Megbomlott az egyensúly. A túltermelés és az éhezés polaritásába csúsztunk.

Mennyit ér a lelkem?

          2022. január 28.           

Jelenleg emberek tömegei élnek világszerte félelemben. Megfélemlítve. Félnek, hogy elvesz(t)ik a munkájukat, családjukat, az életüket. Valóban mindent elveszthetünk egy pillanat alatt, de amíg ezekhez ragaszkodunk, odaadunk, eladunk valami sokkal fontosabbat, a lelkünket. 

A világnak most bátrakra van szüksége, akik kiállnak az igazságuk, a hitük mellett. És a szűk kaput, keskeny utat választják. (Mt. 7.12-15.) A kérdést mindenkinek magának kell megválaszolnia: mennyit ér a lelkem?

Egyre többen lépnek a keskeny útra, az ő példájuk adjon erőt mindazoknak, akik készen állnak, hogy lerázzák magukról a félelem láncait!

Nem vagyok robot

          2022. január 28.          

Napjában többször is belefutok a szituációba, hogy egy gépnek kell bizonyítanom emberi valómat. Elgondolkodtató. Weöres Sándor jóslatát juttatja eszembe "az egyéniség alá süllyedésről" (A teljesség felé, 1945.) Mintha egyénileg és kollektíven is elfelejtettük volna, kik is vagyunk. Nem emlékszünk a mércére. Mihez is mérjük magunk? Mit is jelent embernek lenni? 

Élet-Mű

          2022. január 25.         

Lelkesen dolgozom fő művemen, Filmemen. Címmel majd utólag ajándékozom meg, a nagy bemutatón. Minden pillanat ezért munkálkodik, minden perc alázattal, örömmel és szeretettel szolgálja a születő végeredményt. Nem tudom, mikor fejezem be, ezért a most különös jelentőségű. Bízom benne, hogy csodálatos film készül, számomra az eddigi legnagyszerűbb. Én írom, rendezem, és szerepet is vállalok benne, nem is akármilyet.

SorsDöntéseink

2022. január 17.       

Az élet ösvényei olykor választások elé állítanak bennünket, döntenünk kell, hogy erre vagy arra menjünk. Az életút elágazásainál általában megállunk, megtorpanunk, hogy kiválaszthassuk a legmegfelelőbb irányt. Fejben bejárjuk a lehetőségeket. Mérlegelünk, sorra vesszük az előnyöket, hátrányokat, bejárjuk a bejáratlant. Az elme kitölti a képzelet réseit a múltban megélt események puzzle-darabkáival. Ezáltal beállít egy megszokott nyomvonalra, ami nem más, mint az illúzió, a káprázat, a valótlanság világa. A lélek suttogva jelez, melyik út lehet a miénk, de túlharsogják az elme zajában felbukkanó gondolatok, félelmek. Szabad mozgásterünk pedig kicsúszik az irányításunk alól.

Teremtő ima

2022. január 9.      

Ma hajnalban a Nap és a Vénusz randevújának energiái égi szerelem fényébe mártott nyilakkal érték el a Földet és a nyitott szíveket. Teremtő imám hozzon áldást Mindenkinek! 

Testet öltött gondolatok, megvalósult álmok

2021. december 11.     

Még emlékszem a pillanatra, amikor közel húsz éve kezembe vehettem az irodalmi antológiát, melyben megjelent a versem. Nemrég újraéltem az érzést, ugyanis az Irodalmi Rádiónak köszönhetően két versem is bekerült egy nagyszerű kötetbe. Rájöttem, túl sok időt vesztegettem el azzal, hogy a tökéletesre törekedtem. Most már tudom, ez csak az egó elvárása. Már vállalom önmagam, a tökéletlenül emberi oldalamat is. Mindenkinek azt kívánom, találja meg azt a tevékenységet, amiben kiteljesedhet, amibe beleteheti szívét, lelkét! Felemelő érzés, amikor gondolataink, érzéseink fizikai formát öltenek. Ez maga a teremtés teljessége, és arra emlékeztet, akik valójában vagyunk. 

A magyar nyelv napján 

2021. november 13.   

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer EGY nyelv, mely közvetlenül a teremtő forrásból eredt, ezáltal mag(j)ában, gyökereiben a világegyetem titkait hordozta. Hatalmas uralkodók, királyok, bölcsek, táltosok ajkán szólalt meg, erejét, gazdagságát és bölcsességét messze földön csodálták, magjai távoli, idegen területeken is gyökeret vertek.

Anya vállalkozik

2021. november 8.  

Ha már kellő időt eltöltött az ember lánya - aki inkább hallgat az anya névre - a pelenkák, cumisüvegek, fogzáskönnyítők és járássegítők világában, egyszer csak ráeszmél, hogy néhány dolog végérvényesen megváltozott. Például az, hogy már nem ringatja a bevásárlókosarat, mintha babakocsi lenne. Feltűnik neki az is, hogy szinte észrevétlenül kiröppent a legkisebb gyermeke is - először a kocsiból, majd a szárnyai alól. Eddig kizárólag nagybetűs anyaként, vagyis "csakanya"-ként definiálta magát, mostantól kénytelen megbarátkozni a "nemcsakanya" identitással. És nagyon szeretne rájönni, mit is társítson a "nemcsak"-hoz.

Választás

2021. október 25. 

Ha egészséges, fénylő almát szeretnék a kertből, de az érettek között csak férgeset és rothadásnak indulót találok, nem tudok (jó) szívvel választani, legfeljebb ésszel. Ezért a kevésbé rosszat választom. A kukacos egész jónak tűnik, a háromnegyede egészséges. És ha elég éber vagyok, elkerülhetem, hogy magam is férgessé váljak. Talán jobb, mint a belülről rothadó, ami látszólag tökéletesnek tűnik, ám rövid időn belül rothadásnak indul minden a környezetében. Az éretlen alma szóba se jöhet, mert a döntés most időszerű és jövőt érintő. Így be kell érnem egy olyan választással, amivel elégedett nem leszek, inkább szomorú.

Az Aranykapu és a pillangó

2021. május 21.

A népművészeti alkotásainkban kódolva van őseink fantasztikus tudása. A Bújj, bújj zöld ág kezdetű népdalunkhoz számos jelentést társítottunk már, én most egy különösen időszerű értelmezéséről írok. Az Aranykapu előtt állunk ugyanis. Egy új világ kapujában. A hernyóvilág összeomlóban, új világ épül, a pillangóké.

Lehet-e FÉLelem nélkül élni?
2021. május 15.

Erre a kérdésre 37 évig válaszoltam teljes meggyőződéssel: kép-telenség. Szó szerint az volt, mert azt hittem, nem vagyok kép-es rá. Azt tanultam, "jobb félni, mint megijedni", abban hittem, ha előre felkészülök, könnyebb lesz elviselni a nehézségeket. És folyamatosan a felkészülés állapotában tartottam magam, mert elhittem, hogy ez a javamra válik. Hosszú évek és kellemetlen tapasztalatok kellettek, mire rájöttem, ez a nézőpont egyáltalán nem válik a javamra.

A természet nem igazoltat
2021. május 11.

Az elmúlt tíz évben - a gyerekeimnek köszönhetően - megtanultam a négy fal között, a kertkapun belül és a természetben is jól érezni magam. Nem hiányzott eddig sem a város nyüzsgése, sem a mozi, a koncert, az étterem és az egyéb szolgáltatások. Boldog és teljes az életem nélkülük is. Ezután sem hiányoznak majd. Konditerem helyett hegyet mászok, sétálok a mezőn és kirándulok az erdőben. A fák kártya nélkül is beengednek, szeretettel fogadnak. 

Az első X
2021. április 30.

(F)Anyaságom ma egy évtizedes jubileumához ért. Számvetettem gyakran az évek alatt, kérdezgettem magamtól, legidősebb almám milyen szélvihar sodorhatta ennyire messze, a többi almácskát is magával sodorva. Pedig hányszor elmondtam neki: "szelíd almának nagy a becse, vadnak kevés". 

Föld-napi gondolatok
2021. április 22.

Tévé helyett szívesebben bámulom a természetet. Elég kinézni az ablakon, és rácsodálkozni, a Nap ma is ott ragyog az égen. Nem tudom, hányszor láthatom még felkelni, ezért minden nap örömmel nézek fel az égre. Ha felhők mögött bujkál, megkérdezem magamtól, vannak-e olyan gondolataim, melyeket ideje kisöpörni. És jön a szél, megteszi helyettem is. Ha esik, tudom, ideje a tisztulásnak. Jég potyog az égből? Talán el kellene engedni a megfagyott érzéseket.