Blog

Belső zarándoklatom gyümölcsei prózahéjban

Sültgalamb L'Étterem


- Sikerült választani?

- Ugye most csak viccel? Már több mint fél órája leadtam a rendelést! Éhes vagyok! Mennyi ideig várjak még?

- Az nem rajtunk múlik!

- Tessék? Talán elfogyott a specialitásuk? Mondhatták volna, akkor mást rendelek! Sült csirkéjük van?

- Sült? Az nincs.

- Hogyhogy nincs? Ez nem egy étterem? A cégéren az áll: "Sültgalamb L'Étterem"!

- Valóban. A szlogenünket is olvasta? "Ne várd, süsd!"

- Ezt mégis hogy értsem? Akkor a többi vendég mire vár?

- Ők a halogatók. Tétlenül várják, hogy magától megoldódjon a helyzet. Talán abban bíznak, valaki majd megszánja őket.

- És amott néhányan mit keresnek annyira?

- A kifogásokat. Ha nem szeretne hozzájuk csatlakozni, odavezetem a galambdúchoz, és kiválaszthatja az Önnek tetszőt.

- Tessék? Mit csináljak egy élő galambbal?

- Amit óhajt! Minden szükséges eszközt biztosítunk.

- Nekem kell végeznem vele?

- Ha nem szeretné élve elfogyasztani, alighanem.

- Megsütni is nekem kell? Milyen hely ez?

- Ez az élet! Olykor olyan dolgot is meg kell tennünk az eredményért, amire - úgy érezzük - képtelenek vagyunk. De nyugodjon meg, a cél nem szentesíti az eszközt! Ha a szíve mást diktál, választhat pazar veteményesünkből is.

- Azért jöttem, hogy sült húst ebédeljek! Ne jöjjön már a salátáival!

- A sült galamb nem repül csak úgy a szánkba. De ha teszünk érte, minden lehetőség adott, hogy kiváló eredmény süljön ki belőle.