HetedHét 

Kalandos utazás
Gondolatok Molnár-Kozma Alexandra: HetedHét - Önismereti kalandárium című kötetéről

A HetedHét önismereti kalandárium már szójátékos címével is a valóságról szóló, mégis mesebeli kalandos utazásra hívja olvasóit. A naptári év ötvenkét hetére ajánl irányadó gondolatokat. E könyvet érdemes mindenkor a közelünkben tartanunk. Olvassuk rendszeresen, hogy az életünket segítő gondolatok ne tűnjenek el a szemünk elől. Pillanatnyi élethelyzetünkhöz igazodva mindig lesznek számunkra új és új üzeneteik, tetteink formálóivá válhatnak.

E kötet érzelmekkel hitelesített eszmei kincsesláda. Varázslatos gondolatkulcsokkal teli, melyekkel felnyithatjuk a magunk ékszeres dobozát és felfedezhetjük saját értékeinket.

A heti versajánlatokhoz egy-egy prózai mű – novella, esszé, mese – is társul, erősíti, színesíti a költemények üzeneteit. Eldönthetjük, hogy melyiket olvassuk el először, választjuk szellemi utazásunk kiinduló állomásának.

A szerző ajándéknak szánja művét. Önismeretre és mások örömteli megismerésének, elfogadásának vágyára sarkall. Engedjük közel magunkhoz útmutatásait, szűrjük át azokat szívünkön és eszünkön, igazítsuk az életünkhöz!

Miként éljünk boldogan és mások boldogulásának segítőjeként? Elsősorban erre a kérdésre találhatunk válaszokat a kötetben. Nem a rövidebb, könnyebben, gyorsabban járható utakat javasolja, hanem azokat, melyek felemelnek és nemcsak céljainkhoz, de magunkhoz is közelebb visznek bennünket. Azt tanácsolja, hogy önmagunkban és a legtisztább értékekben való hit nélkül ne vágjunk az útnak. Tudja, hogy - mint a mesékben - segítők jelennek meg az életünkben, csak fel kell ismernünk őket és elfogadnunk a felénk nyújtott kezüket.

A szerző az ókori bölcsek mintáját követi, amikor valamennyi versének címét kérdés formájában fogalmazza meg. (pl. Ki vagyok? Hogyan válhatok szabaddá? Mennyi az elég? stb.). Feleletei tanítanak, de nem okítanak. Barátként szól hozzánk. Ügy, mintha egy kávé mellett beszélgetnénk.

Rácsodálkozik és rácsodálkoztat a világ szépségeire, kutatja önmagukon túlmutató üzeneteiket. Néha elég egy madárdal is, hogy gyógyuljon a szív - állapítja meg.

Fantáziadúsaka szójátékai: (Múlékony jólétet jóllétre cserélek stb.). Új szavakat is alkot. A Mi számít az életünkben? kérdésére így felel: A szívtudat, s a tett,/cselekedni töprengés helyett.

Hisz abban, hogy a művésznek jószándékra és lelki tisztaságra van szüksége, meg kell válnia minden, az alkotói folyamatot akadályozó tényezőtől. Csak szívtiszta szándékaim/hoznak áldást tetteimre - ismeri fel.

Gondolatvilágára a nyugati és a keleti kultúra egyaránt hat. Kiváló filozófiai, teológiai, pszichológiai ismeretei birtokában szemléli és jeleníti meg a hétköznapok eseményeit. Tanulságokat szűr le azokból, elméleti síkra emeli őket. Prózái a keleti tanmesék funkcióját látják el, önismereti tanfolyamok szemléltető forrásaként is helyt állnának.

Szépen, érzékletesen ír. A hátizsák című prózájában található e mondat: Az emberek lábnyomaitól csipkézett, hegyre vezető ösvényre a felkelő nap vérvörös szőnyeget terített.

Nem áll tőle távol a humorral telített abszurd. Az általa megálmodott Sültgalamb L'Étteremben mindenkinek magának kell elkészítenie megrendelt ételét. Egy másik írásában elvarázsolt szállodába kalauzol bennünket, melyben mindenki olyan szobához jut, amilyet addigi életével kiérdemelt. Lehetősége van viszont a megújulásra, a berendezés otthonosabbá tételére. Ezzel cselekvő magatartásra késztet bennünket s arra, hogy hibáink kijavításához bármikor hozzákezdhetünk.

Azt tapasztalja, hogy mindenkinek vannak sárkányai, vagyis fejlődését visszafogó tulajdonságai. A sajátjáról így ír: Megértettem, hogy a sárkányom nem bántani és büntetni akar, hanem felszabadítani az utat igaz Önvalómhoz. Önmagunkra találni ugyanis a legnagyobb ajándék. A könyv szinte minden sora muníciót kínál e harchoz. A szerző hisz abban, hogy árnyunk a szárnyunkká válhat.

Számára már a létezés öröme is örömöt jelent, a boldogság legfőbb nyitját mégis önmagunk legyőzésében és az ahhoz vezető útban látja. Sikerem értéke nem az, amit elérek,/ hanem akivé közben válok, s amit megélek - állapítja meg.

Megélni az életet szeretet nélkül hiábavaló. Számba veszi e nagyszerű érzés vagy inkább irányultság számtalan megnyilvánulását. A sorból a szerelem sem maradhat ki. Így szól a párjához: Mikor a lelkünk egymáshoz ér,/igazgyönggyé válik a pillanat. A világ egyik legszebb érzését szívszőtte kötetlen kötelék- nek látja. A szerelemmel kísért közös életről megállapítja: Egy csónakban evezünk, de nem vagyunk egymáshoz láncolva.

Tisztán látja, hogy az életutak nem függetlenek a környezettől, a társadalmi háttértől. Szomorúan tapasztalja, hogy Olyan világot élünk, melyben egyre szokatlanabb a kedvesség, az őszinte odafigyelés, a segítségnyújtás. Annyira hozzászoktunk az önzéshez és a közönyhöz, hogy a nagylelkűséget és az együttérzést már nem természetesnek érezzük, hanem gyanúsnak.

A jelent bírálva aggódik a jövőnkért:

Ha nyugalmat, elégedettséget, boldogságot szeretnénk aratni, ne ültessünk hiányérzetet, rettegést, bánatot! Felelősek vagyunk azért, mit vetünk el.

Olyan világot szeretne, ahol a kedvesség mögött őszinteség rejlik, nem hátsó szándék. Ahol a szolgálat önzetlen, nem érdekvezérelt, de nem is önfeláldozó. Ahol a bizalom megtérülő befektetés, nem megszolgált jutalom, a szeretet megfizethetetlen érték, nem beárazott árucikk. Az együttérzés és elfogadás feltétel nélküli.

Keszthely, 2026. 08. 12.

Dr. Csider Sándor
ny. főiskolai docens