(T)erjed a komfortzóna

A változás mikroorganizmusa csendesen érkezik. Ha már az ajtód előtt áll, először bekopogtat. Ha nem engeded be, nem tör rád egyből, hanem óvatosan beszivárog a kulcslyukon vagy a kapu alatt. Lopva közelít és lassan szétterülő sejtelemként megül a mellkasodon.

Először csak a barna foltot veszed észre a szőlőn. Sebaj, lenyeled. De feltűnik, hogy a napok szőlőszemei egyre savanyúbbá válnak. A szaporodó, kitáguló jelek - mint a gyomorsav - nyomni kezdenek belül, a szegycsont környékén. Érzed, hogy megérett a változás gyümölcse, s ha nem teszel semmit, ha nem lépsz, megrothad, és te ottmaradsz a romlás penészvirágai között. Érzed, de elhessegeted, mint a legyet, amely a szőlőlevedbe köpött. Nem baj, még iható, amúgy is megszoktad már. Majd holnap beengeded az életedbe. Pedig tudod, hogy már itt van, az ellenállással csak az időt húzod.

Aztán amikor már eléggé fojtogat, és robbanni készül, kinyitod, szinte kitéped az ajtót. A kényelem kényszerré (t)erjedt és kitágította komfortzónád határait. Pedig érezted, hogy nem szabad zárt kapuk, vagyis kupak mögött szaporodó változás-mikroorganizmusok társaságában leledzeni. Miért is féltél, hisz csak élesztő volt, azért jött, hogy felébresszen, fejlődésre sarkalljon. Fájdalmasan érintett ugyan a robbanás, de idővel rájössz, nem is olyan rémes ez a ki(t)erjedés. Miután lenyalogattad a sebeid, a megerjedt szőlőlé keserű kényszerét, kóstolgatni kezded új életed. Láss csodát, a mustból aranyló muskotály lett, micsoda alkímia!

Most már belátod, ha megérett a változás, nem érdemes késleltetni, és ragaszkodni a demizson kényelméhez vagy a mazsolához. Egy palack muskotály mégiscsak élvezetesebb!