Blog

A természet nem igazoltat


Az elmúlt tíz évben - a gyerekeimnek köszönhetően - megtanultam a négy fal között, a kertkapun belül és a természetben is jól érezni magam. Nem hiányzott eddig sem a város nyüzsgése, sem a mozi, a koncert, az étterem és az egyéb szolgáltatások. Boldog és teljes az életem nélkülük is. Ezután sem hiányoznak majd. Konditerem helyett hegyet mászok, sétálok a mezőn és kirándulok az erdőben. A fák kártya nélkül is beengednek, szeretettel fogadnak. Koncert helyett hallgatom a madarak kórusát és ölelgetem a fákat, elmerülök az energiafürdőben, amivel megajándékoznak. Közben élvezem a feltétel nélküli szeretetet. Igyekszem gyermekeimnek is megmutatni mindezt. Hogy a telefonos játékok bűvköréből kiszakadva egy mezőn való hempergés is lehet izgalmas élmény. (A búzatábla hamar kiheverte a birkózás nyomait, nem haragudott meg, és talán az sem fog, aki elvetette.)

Nincs oltási igazolványom, ezután sem kérek a "védettségből". Egyedül a válogatás nélkül beengedett gondolatok árthatnak és a tudattalanból munkáló, visszahúzó minták, de már megtanultam nézőpontot váltani, szelektálni és elengedni. Kártya nélkül sem érzem korlátozva magam, hálás vagyok, hogy a saját korlátaim alól már felszabadultam. Ettől függetlenül tiszteletben tartom mindenki döntését. Megértem azokat is, akik nem tudnak ezzel a nézőponttal azonosulni. Mindenkinek szíve joga eldönteni, milyen életet él. Az én szememben nincs ilyen vagy olyan ember, csak embertárs, teremtő lélek. Szívem minden szeretetével az összetartozást, az EGYséget támogatom. És a természet segít ebben.