Nem mind arany, ami fénylik

Poláris világban élünk, tapasztalatok által idővel megtanuljuk megkülönböztetni az igazat a hamistól, a fényt a sötéttől. De tudunk-e különbséget tenni az igazság és az igazság látszata között, a fény és a fény látszata között? Ehhez már kellően tiszta tudat szükségeltetik. A látszat még nem a valóság, a látszat még nem az igazság. A jóhiszeműség és a gyanakvás között széles a palló. Kísérletekkel is alátámasztott tény (S. Asch ún. birkaeffektus-kísérlete), ha elég sokan állnak egy véleményen, hajlamosak vagyunk megkérdőjelezés nélkül beállni a sorba. De ez a sor gyakran csapdába visz. Ha az elmét lecsendesítve meghallanánk a szívünk, nem kerülnénk zsákutcába. Ha mernénk a szívünkre hallgatni, két gondolat között meglelnénk az igazságot, és felismernénk annak látszatát.

Elfelejtettük, hogy a szív a legigazabb forrásunk. Az elme csapdáiból is kivezet. Bármivel kerülünk szembe, bármit akarnak ránk kényszeríteni, mindig a szívünknek tegyük fel a kérdést: jó ez nekem? Igaz ez, vagy csak úgy tűnik? Biztosan engem szolgál az adott intézkedés, amely mögé bár emberek tömegei sorakoznak fel, és látszólag megoldás is lehet, valamiért mégis úgy érzem, nem értem van, hanem ellenem? A megoldás önmagunkban van, nem kívülről jön, hanem bennünk születik meg. A szív mindig jelez, csak meg kell hallani, és hallgatni rá. Még azon az áron is, hogy kilógunk a sorból, hogy tömegekkel és "fényeskedőkkel" szemben képviseljük a véleményünk.

A szív nem hagyja, hogy bárki, bármi megvezesse, manipulálja. József Attila verssora szólított meg a múltból, amely ma így is hangozhatna: Nem én kiáltok, a szív dübörög. Azt kívánom, dübörögjenek a szívek! Tegyük fel újra a kérdéseket! Biztos az a megoldás, amit felkínálnak, amit sokan választanak? Az irányítható massza helyett választhatnánk a dübörgő szívek öntudatos, szeretetteli szövetségét is. Minél több szív dübörög, annál hangosabb lesz az igazság, annál világosabb a tudat.

Az én szívem dübörög, és arra szólít, hogy a szavak által is az igazat képviseljem, ne a látszatigazságot. Szívemre hallgatva megteszem, abban a hitben, hogy "a rezgéseim hangosabbak a szavaimnál". (G. Bernstein)