Élet-Mű

Lelkesen dolgozom fő művemen, Filmemen. Címmel majd utólag ajándékozom meg, a nagy bemutatón. Minden pillanat ezért munkálkodik, minden perc alázattal, örömmel és szeretettel szolgálja a születő végeredményt. Nem tudom, mikor fejezem be, ezért a most különös jelentőségű. Bízom benne, hogy csodálatos film készül, számomra az eddigi legnagyszerűbb. Én írom, rendezem, és szerepet is vállalok benne, nem is akármilyet.

Amikor eljön az idő, hogy végignézzem, elégedetten dőlök majd hátra a moziban, azzal az érzéssel, hogy tökéletesen sikerült minden pillanata, az összes képkocka a helyén. Tökéletes lett, hisz valamennyi résztvevője, aki szerepet vállalt, a legnagyszerűbben alakított. Hálás vagyok, hogy a hibákat időben felismertem, kijavítottam, ezért minden további pillanat csak gazdagította a nagy egészet. Hálás vagyok mindenkinek, aki segített mindezt észrevenni.

Bármikor is húzzák el a függönyt, nem érzem befejezetlennek, a folytatásos történetek mindig remek lehetőségeket tartogatnak. De most még nem pihen az alkotó, még készül a nagy Mű, a Most fejezetét játszom odaadással, szenvedéllyel.

Köszönöm mindenkinek, aki bármilyen formában szerepet vállalt a mostani vagy a korábbi fejezetekben, azoknak is, akik a következő Most-ban lépnek mellém! Köszönöm, hogy színesítitek, szebbé teszitek, hogy segítetek abban, hogy a legcsodálatosabb FILM készülhessen! Bízom benne, hogy a Ti Filmetekben én ugyanilyen remekül játszom a szerepem, ha olykor elvétem, bocsássatok meg érte!

Együtt tervezünk, együtt szövögetjük a szálakat, együtt játszunk, hogy személyes filmjeink együtt végtelen történetté álljanak össze a Teremtő filmvásznán. De csak MOST tehetünk azért, hogy a végeredmény igazán felemelő legyen, a moziban ülve már késő.