Miben mérem a sikert?

Mit jelent napjainkban a siker? Dicsőséget, győzelmet, hírnevet, anyagi gyarapodást, csillogást, önző célok elérését, hatalmat? A siker fogalmát is beszennyezte az az eltorzult értékrend, ami korunk rákfenéje. A piedesztálra emelt versenyszellem mindenáron másokhoz hasonlítja az egyént, nem önmagához. Másokat kell legyőzni, másoknál kell okosabb lenni, másoknál kell szebb lenni, másoknál kell gazdagabb lenni stb. E szemlélet szerint ahhoz, hogy sikeres legyél, el kell tüntetned az útból azokat, akik jobbak lehetnek nálad, vagy kizárólag más kárára érvényesülhetsz. Ez a fajta versengés nem veszi figyelembe az egyéni adottságokat, az egyén útját a személyes fejlődésben. Nem csoda, hogy az önbizalomhiány és a stressz népbetegség lett. Ráadásul az így megszerzett siker illanó vendég.

"Akkor válik valaki igazán sikeressé, ha már nem akar senkinek megmutatni semmit, leginkább csak önmagának." (Yvonne Dederick)

Amíg az motivál a siker elérésében, hogy elismerjenek, megtapsoljanak, addig belül valami nagyon hiányzik, az önszeretet. Kívülről várod, amit magadnak nem adsz meg. Külső megerősítésre vágysz, mert önbecsülésed ingatag alapokon áll. Amikor már csak teszed a dolgod, anélkül, hogy félnél a kudarctól vagy vállveregetésre vágynál, akkor leszel valóban sikeres. Mert önmagadat győzöd le. Azt a részedet, amely folyamatosan a legjobb, leghatalmasabb, legzseniálisabb stb. akar lenni, és azt hiszi, ezt csak mások legyőzése által érheti el. De van egy másik részed, ami szeretettel és elfogadással figyeli mindezt, emellett tisztán látja, hogy ez a szemlélet nem viszi előre. Ez a részed az értékeit, kincseit azért szeretné felszínre hozni, hogy ezáltal másokat is ösztönözzön, hiszen mindenkiben ott a sikerfaktor, mindenki tehetséges valamiben. Épp az a csodálatos, hogy mindenki egyedi, ettől különleges. (A globalizáció, az uniformizálódás korában az egyéniség persze divatjamúlt.)

"Ne sikeres emberré akarj válni, hanem értékes emberré." (Einstein)

Létezik egy ősi értékrend, melyet a mai kor rendszerint megpróbál sárba tiporni. Ez az értékrend egészen más jelentéssel ruházza fel a sikert. Siker, ha nem másokhoz méred magad, hanem tegnapi önmagadhoz. Siker, ha nem akarsz más lenni, mint aki vagy. Siker, ha nem mások ellen cselekszel, hanem másokért. Siker, ha nem az a célod, hogy minél többet markolj, és tele legyen a zsebed. Ehelyett arra törekszel, hogy mindent letegyél, elengedj, ami nem te vagy. Mert minden, ami a tiéd (lehet), meg is érkezik hozzád, amint helyet csinálsz, teret engedsz neki.

Ez a zsinórmérték vertikális, és nem horizontális igazodást kíván. Amikor nem egymást akarjuk túlszárnyalni, hanem önmagunk legtökéletesebb verziója a mérce. Ha mégis összemérjük a képességeinket, a cél a másik gazdagítása, nem pedig a legyőzése. Mert már az motivál, hogy jobb hellyé tegyük a világot mindenki számára. Amíg ez az értékrend nem veszik ki teljesen, reménykedhetünk az ember(i)ség sikerében.