Áldás legyen gondolatainkon!

A világ, amit valóságként tapasztalunk, érzéseinkkel színezett gondolataink szőttese. A valódi szabadság ott kezdődik, hogy tudatosan megválaszthatjuk a gondolatainkat, és ezáltal olyan valóságot teremthetünk, amelyet szeretnénk megtapasztalni. A szeretet erejével átitatott gondolatok csodákra képesek. Ez az isteni ajándék - melyet minden egyes ember megkapott -, hatalom (a szónak a legnemesebb értelmében), de egyúttal felelősség is.

Ha nem tesz boldoggá az életünk, nem az eseményeket, helyzeteket kell megváltoztatnunk, hanem a róluk alkotott gondolatainkat. Amint sikerül átformálni, kicserélni egy gondolatot, megváltozik a hozzá fűződő érzésünk is. Ha felismerjük, hogy életünk szövését megakasztja egy múltbeli szál, hatalmunkban áll ezt elvágni, kicserélni, megváltoztatni (például az átkeretezés módszerével). Ezáltal megváltoztatjuk a múltbeli eseményhez kötődő hozzáállásunkat, ezzel együtt a jelent és a jövőt is. A múltbeli sebek meggyógyítása jelen- és jövőformáló. "Ha a forrást megtisztítják, a folyó is tiszta lesz." (Eckhart Tolle)

Egyéni és kollektív felelősségünk, hogy felülvizsgáljuk a gondolatainkat! Aki nem "médiadiétázik", gyakran szembesül negatív gondolatokkal, melyek beleszövődnek a valóságába, és a közös valóságunkba is, mely olyan, akár egy patchwork, egy SZÖVETség. Sorsdöntő a kérdés: mivel gazdagítjuk a valóság patchwork-szövetét? Milyen gondolatfonalat választunk éppen? Felülvizsgáljuk-e a felkínált vagy felmerült gondolatszálakat, hogy azok valóban előre visznek-e, netán megakasztanak?

Lényeges az is, hogy mivel azonosítjuk magunkat. Tudatosítanunk kell, hogy nem a fonal vagyunk, hanem a Tudat, mely valósággá szövi a fonalat. A figyelem erejével teret adva gondolatainknak mi teremtjük életünk eseményeit. Rajtunk múlik, milyen jövőt alkotunk. Mindaddig, amíg ennek nem vagyunk tudatában, átadjuk a hatalmunk olyan erőknek, akik a sötét, zavaros szövevényhez ragaszkodnak. Olyan szeretet nélküli, fénytelen szövedéket hoztak létre, melybe beleragadtunk, elvesztettük a fonalat, nem látjuk, és már teljesen el is felejtettük, hogy a valóságunknak nem az elszenvedői, hanem a teremtői vagyunk. Ideje visszavenni ezt az isteni hatalmat, kezünkbe venni sorsunk fonalát, és olyan jövőt szőni, amely fényes, varázslatos, és felülmúl minden képzeletet.

A jövő MOST szövődik szeretetalapú fénySZÖVETséggé. Áldás legyen gondolatainkon!