Blog

Belső zarándoklatom gyümölcsei prózahéjban

Alapvetések


- Kedves Magvető! A jó szántóvető titkát keresem. A világban elburjánzott a borúlátás. Jövőbe vetett hit nélkül azonban nincs lelkesedés, tenni akarás, mert értelmetlennek tűnik a fáradozás. A te termésed viszont mindig bőséges és kifogástalan. Hogyan kerülöd el az ínséget? Mit teszel annak érdekében, hogy boldogságot, elégedettséget arathass

- A jelen az egyetlen termékeny talaj, persze csak akkor, ha megfelelően műveled: mélyenszántó gondolatokkal, "lókedvvel", alacsony rezgésű, instant műtrágya helyett művészettel. Sokan a múlt vagy a jövő talaját "gondozzák" öntudatlanul. A jelent pedig hagyják elburjánzani. Nekik azt üzenem, valóban feleslegesen fáradnak. A pillanat talaja az egyetlen ezen a földkerekségen, amelyet érdemes művelni, hiszen ettől függ, mit aratok holnap. A múlt földje mocsaras, könnyű beleragadni, a jövő talaja pedig kialakulatlan, ezért általában aggódást és félelmet terem. Azt javaslom, maradjunk a valóság talaján!

- És milyen magot ültessünk?

- Érdemes belátni, hogy mindig mi választjuk meg a vetőmagot, nem a sors szórja szerteszét. De rendkívül lényeges, hogy tudatosan válogassunk. Ha nyugalmat, elégedettséget, boldogságot szeretnénk aratni, ne ültessünk hiányérzetet, rettegést, bánatot! Felelősek vagyunk azért, mit vetünk el, mit ejtünk ki a kezünkből, a szánkon. Úgy látom, sokan nem elvetik, hanem elvétik. De egyre többen vannak azok, akik vállalják a morális törvények világba ültetését. Ők már elsajátították a magvetés titkait, és képessé váltak erre a nemes feladatra.

- Te honnan szerzed a magokat?

- A legtisztább forrásból. Csak pozitív jövőképet vetek, ezért nem szennyezheti magom pesszimizmus, se ijesztő jóslat, se manipuláció. Csak azt fogadom be, ami táplál és emel. Nem kerülhetnek terítékre negatív energiájú (t)ételek. Aki erre tudatosan figyel, azt aratja, amit szeretne, vagy még annál is nagyszerűbbet.

- Jó, de mi a helyzet a befolyásoló tényezőkkel? Ha körülnézünk, eléggé elszaporodtak az elkedvetlenítő körülmények. Ha ilyen idők járnak, nehéz optimistának maradni.

- Befolyás csak akkor sújt, ha engeded. Nem vitás, elszabadult indulatok, letargiafelhők sodródnak a kollektív tér egén. Hatásuk alá kerülünk, ha hagyjuk. Szenvedhetünk az irigység savas esőjétől, az irányítatlan harag villámaitól, a gátak nélküli érzelmek áradásától. Én nem arra figyelek, ami nincs, vagy éppen nem tűnik kedvezőnek. A hiány és az ajándékok mindig egy tőről fakadnak. A kezembe veszem az irányítást, "ló hangulatom" gyeplőjét, ezzel kivédem az ártó ha(j)tásokat. Ha mégis megfogan valami kártékony, nem gyomirtóval és vegyszerekkel esek neki. Ha észreveszem, hogy bármi haszontalan sarjadásnak indult, nem ásom el mélyebbre, de nem is tépkedem. Kihúzom gyökerestől. A gyökér megmutatja, milyen változtatás, orvoslás szükséges.

- Hogyan gondoskodsz az elvetett magokról?

- Optimizmussal, hittel, szeretettel, bizalommal táplálom őket. Elképzelem, amint termést hoznak, látom magam betakarítás közben, átérzem a boldogságot és az elégedettséget. Ezzel elvetem a holnapután magjait is.

- És ha nem az nő, amit vártál?

- Mindig az növekszik, amit elültettem.

- Hogy vélekedsz a kollektív terméshozamról?

- Nem lep meg. Egyértelműen mutatja, mit ültettek el a legtöbben: békétlenséget, önzést, kapzsiságot és rettegést. Rajtunk múlik, hogy a jövő üdvtörténetté vagy tragédiává növi ki magát. Tény, hogy nem az kelt ki, amit a legtöbben szeretnénk, de ez nem ok arra, hogy a végidőket várjuk. Inkább egy újabb lehetőség a változtatásra, hogy ezúttal olyan magokat vessünk el, melyekből szebb jövő hajt ki.