Hozzáállás újratöltve

- Jöhet a következő! Kérem, tolják be! - visszhangzik a kórboncnok érdes orgánuma a boncterem dermedt falain.

- Hadd nézzem az adatait! Pozitív Hozzáállás? Kellemesen csengő név. Bár mégsem volt elég állhatatos, ha fiatalon itt kötött ki. Miben esett el? Nézzük csak! Már látom, nem a realitás talaján állt, így nem is csoda, hogy az kicsúszott a lába alól. Óriási népszerűségnek örvendett, rengetegen ostromolták, bestsellerek tömjénezték, élvezte, hogy a kirakatban lehet. Mégsem tudták igazán megismerni. A mértéktelenség és a valóság megtagadása lett a végzete. Egy biztos, nem az volt, aminek hitték. De lássuk csak, mit rejt a felszín! Amint benézünk az illúziórétegek alá, rengeteg értéket találhatunk. Ha csak ezeket közvetíti, még ma is él és virul. Ő viszont toxikus, rózsaszín pirulát árult, tömegek bíztak benne, elhitték neki, hogyha beveszik, a világ is rózsaszínné változik.

- Valóban bevették? - A gyakornok kíváncsian fürkészte a felboncolt alanyt. Nem egészen értette, a professzor honnan meríti ténymegállapításait.

- Bevették, annak tudatában, hogy az eredményért azért meg kell dolgozni. A rózsaszín világlátásnak ára van.

- Ha jól értem, egy sarlatán került a kezeink közé.

- Csak az emberi hiszékenység éltetője, aki végül a saját filozófiájának vált az áldozatává.

- Mi lett a veszte?

- Elfelejtette felhívni a figyelmet, hogy a pirula mértéktelen fogyasztása mérgezővé válhat. Az emberek kiábrándultak belőle, és felelősségre vonták. Ráébredtek, hogy a közvetített módszer nem csodaszer, egyszerűen önáltatás. Nem lesznek jobban tőle, csak becsapják magukat, és megrekednek. Mert a valóságot takarja el a szemük elől, azt a valóságot, amely a megoldást is mutatná.

- A valósággal szembenézni olykor nem is olyan könnyű.

- Valóban könnyebb kiszínezni a valóságot, mint megkeresni a megoldást a felmerülő nehézségekre. De megéri-e?

- Abban csak nincs semmi rossz, ha elsősorban az élet napos oldalára fordítom a figyelmem? Vagy az is önbecsapás lenne?

- Amíg nem feledkezel meg a viharfelhőkről, addig nem. Az az önbecsapás, amikor viharba keveredve el kell hagynod a süllyedő hajót, de te nem teszel semmit. Ölbe tett kézzel vársz a megmentőre, elhiteted magaddal, hogy nem is olyan rossz a helyzet, amúgy is minden érted van, a fejlődésedet szolgálja. Ami egyébként igaz, ha teszel is azért, hogy kikeveredj a viharból. Mert ha nem, könnyen belefulladhatsz az önámítás hazugságába.

- Azért nem minden a Pozitív Hozzáállás számlájára írható.

- A saját bőrén mindenki megtanulja előbb-utóbb, semmi sem az, aminek látszik. A Pozitív Hozzáállás sem. Valódi megismerés nélkül követni bármit/bárkit boldogság helyett csalódáshoz vezet. De a tapasztalat idővel a középútra visz.

- Nem lehetne újraéleszteni? Nem az ő hibája, hogy félreértették.

- Tehetünk egy kísérletet. A világ jelenlegi helyzetében óriási szükség lenne a munkásságára.

- Megoldásközpontú Hozzáállás néven még óriási karriert futhat be.

- Legyen valóságszagú, és mossuk le róla az illúziómázat! Egy kis bátorságot is fecskendezhetünk bele, hogy a valóság elkendőzése helyett a látásra buzdítson. És töltsük fel hittel, amely lelkesít, és erőt ad a cselekvéshez! Aki nem bízik önmagában, a képességeiben, feladja, és meg sem próbál kiutat találni.

- Tehát a szélsőségek kerülése a hitre is igaz?

- A hit szükséges, de nem elégséges. Tettek nélkül pusztán képzelődés, tévhit marad. Nyitottság és alázat nélkül pedig dogmává válik.

- Végül is a viharos élethelyzetek is a valóság részei. Letagadás, elfojtás helyett megélni kell az ekkor felbukkanó érzelmeket. Így a kiút is szabadon kirajzolódik. Nem igaz?

- Íme, a Megoldásközpontú Hozzáállás. Életre keltettük, megtettük, amit tudtunk. Bízzunk benne, hogy ezúttal neki is sikerül a legjobbat kihoznia az emberekből.