Blog
Belső zarándoklatom gyümölcsei prózahéjban
Fő a türelem
A növekvő szükségletre való tekintettel elhatároztam, összeállítom a türelem receptjét, hogy kifőzhessem a tartós nyugalmat. Egy ideje próbálkozok már, de mindig felsülök vele. A végeredmény nem elég kifinomult. Talán az összetevők arányán kellene változtatnom. Pedig már a számban az íze. Kávéskanállal merem majd, hogy leteszteljem a hatását. A tervek szerint feltétlen a sodromban maradok, mire egy tányérnyit kikanalazok.
Nagyon szeretnék már most belekóstolni. Szükségem lenne rá, hogy a gyerekek állandó harcára ártatlan civódásként tekinthessek, hogy a szüntelen zsivaj kellemes zöngékké szelídüljön a fülemben. Hogy a kamaszlázadást megértéssel tolerálhassam, az álmok távolságának nyugtalanító érzését pedig a várakozás izgalma enyhítené. És hidegvérrel fogadnám azt is, hogy a frissen felújított házat újra szét kell verni, mert az egyéb melegedési opció kialakítása télvíz idejére ezzel jár.
A "rögtön szeretnék belekóstolni" azt jelenti, még kísérletezem. A türelmem kiforratlan. Kihívást jelent, hogy több összetevő is éretlen. Itt van például a hit. Amíg a hitem nem érik kilátástalanságból reménykedéssé, majd bizonyossággá, nem érdemes belekeverni a főzetbe. Éretlenül hozzáadva csak keserű elviselést főzhetek ki. Fogcsikorgatóan kellemetlen az íze. Hitem érettségét az igazolja, hogy kétségtelenül hiszek a végeredményben, és abban, hogy a várakozás edénye értelemmel teli. Amikor elhiszem, hogy minden időben megér(kez)ik. Akkor, amikor készen állok.
A legfőbb hozzávalónak, a szeretetnek is be kell érnie legalább elfogadássá. Hiányában legfeljebb tűrés fortyog szenvedéssel. Ilyenkor vigyázni kell, nehogy a gőz kirobbanjon a fazékból. A fedőt időnként érdemes levenni, hogy szabad utat kapjon a feszítőerő.
A tartósító ki ne maradjon megint! Kitartás nélkül hamar türelmetlenséggé erjed a főzet, az összetevők elvesztik eredeti esszenciájukat. Már elégszer tapasztaltam, hogy türelem helyett nyugtalanság forrong az ereimben, és a véredényeimről lekívánkozik a fedő.
Ami szintén kihagyhatatlan a főzetből, az a jelenlé(t). Feltétlen hozzá kell öntenem! Emulgeáló nélkül a "most" kicsapódik és jövőállagú lesz. A türelem pedig kínzó vágyakozássá fő. Emellett természetes ízfokozó is. A tartalmas jelen mindig megízesíti a türelmet. Egy csipetnyi humorral fűszerezve pedig igazán ínycsiklandozó nedű.
Nincs kétségem, a recept összeállt, ez az utolsó változat. Már csak meg kell érlelnem minden összetevőt, hogy a várakozás edényébe önthessem. Majd kiforrja magát, csak bírjam kivárni. Fő a türelem! Siettetni? Azt bizony nem lehet.