Időszerű

Régen, amikor az emberek még összhangban éltek a természettel, tisztában voltak vele, mikor mi időszerű. Mikor jött el a vetésnek, mikor az aratásnak az ideje. A mai kor embere természetellenesen akkor is aratni akar, amikor a magvetés ideje lenne, és fordítva. Nem nézi, mennyit szükséges vetni, csak azt, minél többet arathasson. Megbomlott az egyensúly. A túltermelés és az éhezés polaritásába csúsztunk.

Alázattal elfogadni azt, ami éppen időszerű - ez az, ami ma nehezünkre esik. A párkapcsolatokban ugyanez a helyzet. Nem fogadjuk el, hogy "a gyümölcs megjelenésével eltűnik a virág." (Tepperwein) De a kapzsiság az élet minden területén azt súgja, a gyümölcs és a virág is kell. Nem érjük be a gyümölccsel, bármennyire is erre vágytunk korábban. Inkább fogjuk magunk, és másik virág után nézünk. Ez a mai ember tragédiája. Többet és többet akar, mert ami van, az nem elég. És a figyelmeztető jelek ellenére sem változtat. De ezt a húrt nem lehet túl sokáig feszíteni. Mert a felborult egyensúly átfordul, a természet megálljt parancsol. És időszerű ezt észrevenni.

Az emberiséget falhoz állították, mint a csínytevő gyereket, mert eljött az ideje szembesülni a tettek következményeivel. És eljött az ideje az emlékezésnek is. Emlékezni arra, hogy nem csínytevő gyerekek vagyunk, hogy ideje felnőtthöz méltó módon viselkedni. Emberhez méltó módon az egyensúlyra törekedni önmagunkkal, a világgal.

Ideje van a rendrakásnak, az önmagunkhoz való visszatalálásnak. Aki továbbra is rohan, hogy minél többet zsebeljen abból, ami maradt, hamarosan ráébred, számára se virág, se gyümölcs nem érik már. És szedegetheti tetteinek megrothadt terméseit. Azoknak pedig, akik értékelik és megosztják másokkal gyümölcseiket, mindig lesz mit vetni és learatni. Eljön végre az ő idejük, amint nem tűrik el többé a kizsákmányolást.