Lehet-e FÉLelem nélkül élni?

Erre a kérdésre 37 évig válaszoltam teljes meggyőződéssel: kép-telenség. Szó szerint az volt, mert azt hittem, nem vagyok kép-es rá. Azt tanultam, "jobb félni, mint megijedni", abban hittem, ha előre felkészülök, könnyebb lesz elviselni a nehézségeket. És folyamatosan a felkészülés állapotában tartottam magam, mert elhittem, hogy ez a javamra válik. Hosszú évek és kellemetlen tapasztalatok kellettek, mire rájöttem, ez a nézőpont egyáltalán nem válik a javamra.

Eldöntöttem hát, befejezem a félelmek, fóbiák gyűjtögetését, inkább szembenézek velük. Három gyermek életéért voltam már felelős, három gyermek szomjazta a szeretetemet, rajtam pedig egyre jobban eluralkodott a betegségektől való félelem. Képtelen voltam megölelni a fiaimat, a félelem azt súgta, "vigyázz, ha elkapsz valamit, nem tudod ellátni őket, vigyázz, betegnek lenni rémes állapot, vigyázz, a világ veszélyes hely, óvd meg őket!" Az életem - ha lehetett ezt annak nevezni -, a fertőtlenítésből állt és a folytonos készenlétből. A saját börtönömben ültem, és a gyerekeimet is oda kényszerítettem. A bogár- pontosabban poloskafóbia csak tavasszal és ősszel tartott a négy fal között, már gyerekkorom óta. A betegségektől való félelem két pokoli év minden pillanatában saját béklyóimra emlékeztetett.

És most, 38 évesen (felszabadultan, teljes nyugalomban, a szeretet áramában létezve) leírom, hogy másnak is segíthessek: IGENIS LEHET FÉLELEM NÉLKÜL ÉLNI! Ma már hálás vagyok minden fóbiáért, aggódásért és félelemért, mert általuk értettem meg, minden lehetséges, és megismerhettem, aki valójában vagyok. Ha meghozzuk a döntést és kitartóak vagyunk, eljutunk a felismeréshez: saját magunk teremtjük, amit tapasztalunk. Ami a gondolatainkban és a tudatalattinkban van, azt látjuk magunk körül. Akkor miért ne teremtenénk inkább pozitív élményeket? Miért ne hinnénk el magunkról, hogy képesek vagyunk rá? Ha ezt belátjuk, már nem legyőzni kell a félelmet, hanem búcsút inteni neki. A kulcs a nézőpontváltás. A "hiszem, ha látom" helyett, a "látom, mert hittem benne" nézőpont képes átformálni a valóságot.

És hogy miért is olyan fontos ez most? Mert a félelem elhatárol, szétválaszt, aki FÉL-elemben él, nem EGÉSZ-séges. Egy év alatt annyira elterjedt a félelem, hogy szinte tapintható. Aki fél, képtelen szeretni, ezt megtapasztaltam a saját bőrömön. Pedig óriási szükség lenne szeretetre, jobban, mint valaha. FELELŐSEK VAGYUNK A GONDOLATAINKÉRT, egyénileg és kollektív szinten egyaránt!

Itt ez a járvány egy éve, és egy hajdani betegségfóbiás üzeni ezt mindenkinek: szabadítsd fel magad a félelmeid alól, ha kell, kérj hozzá segítséget (nagyszerű segítőket tudok ajánlani, szívesen mesélek én is a folyamatról)! Ismerd meg önmagad és a csodálatos teremtő erődet! Tedd meg magadért és a világért, mert lehetséges félelmek nélkül élni! Csak úgy érdemes.