Blog

Belső zarándoklatom gyümölcsei prózahéjban

Felöltött világkép


Szeretem a kabátom. Nincs ebben semmi különös, télen elég népszerű viselet. Ez a kabát azonban egy különleges, elasztikus öltözék. Meglehetősen régi darab, egy-két helyen szakadások, foltozások emlékei tarkítják, de ezek diszkréten, feltűnés nélkül integrálódtak. Egyedisége részben metamorf jellegében rejlik, képes ugyanis az elképzeléseimhez idomulni. Másrészt iránytűként is szolgál, ha az intuícióm csődöt mond, nyugodtan rábízhatom magam.

Nem nehezedik rám, sőt, kabát létére könnyed és légies, mint egy széldzseki. Egy átsuhanó gondolatáramlat, és szinte repülök benne. A lehúzó kabátoktól mindig is menekültem, mert röghöz kötnek, így pedig képtelenség haladni. Egy kabát akkor az igazi, ha önmagam lehetek benne, könnyen levethető, és nem utolsósorban megvéd a környezeti hatásoktól. A kabátom ilyen igényeknek is megfelel. Például esőben is kiváló, maximálisan vízhatlan. Semmilyen befolyás nem hatol át rajta, ennek ellenére nagyon simulékony. Megóv akkor is, amikor kicsúszik a lábam alól a talaj. Pedig sohasem húzom fel a cipzárt. A zárt kabáttól ódzkodom, talán egy gyermekkori emlék miatt tartok attól, hogy levehetetlenné válik.

Sosem tudnám megunni, márcsak azért sem, mert rendkívül rugalmas, mindig az aktuális elveimhez igazodik. A divat csak akkor mérvadó, ha a magaménak érzem. Úgy gondolom, a tucattermékek megölik az egyediséget. Olykor persze előfordul, hogy megtetszik más kabátja, ilyenkor a jellegzetességeit a sajátoméba illesztem. Miért ne inspirálhatna más? Én sem ragaszkodom foggal-körömmel a sajátomhoz. Az csak vitát szülne, kié a jobb, kié a szebb, kié az igazi. Mindenkinek más. A lényeg, hogy ne álljon közénk. Milyen kabát az, amelyben már ölelni sem lehet, mert annyira rugalmatlan, nem mellesleg elektrosztatikus? Ha feszültséget kelt, jobb megválni tőle, vagy átformálni egy olyanra, ami szeretetalapú. Én is erre törekszem, az elasztikus felső réteg megőrzése mellett a belső bélés tökéletesítésén dolgozom. Mert ez a lényege, a bélés nélkül a kabátom elveszítené a funkcióját. Anyaga együttérzésből, örök érvényű értékekből szőtt, ezért magas minőségű és állandó. Nemcsak engem melegít, a világhoz fűződő viszonyomat is átalakítja. A külső rétege, felszíne rugalmasan változik, mindig az aktuális meglátásaim szerint. De a bélés változatlanul rajtam marad akkor is, miközben másokra terítem.

Ilyen különleges kabát az én világnézetem. Hogy ennyire csodálatossá és szívmelengetővé vált, csak azoknak köszönhető, akik rám terítették és megosztják velem a sajátjukat.