A bőség forrása

- Mit keresel olyan nagyon? Talán segíthetek megtalálni.

Összerezzenek a váratlan hangtól. Az ösvényt szegélyező nyárfák árnyékából egy alak közeledik. Mosolya bizalmat ébreszt. Úgy sejtem, nem azért van itt, amiért én.

- A bőség forrását keresem. Innen odatalálok?

- Sokan járnak ezen a csapáson - ahogy ti mondjátok - pénzt keresni. Így szoktátok, keresgéltek. Hosszasan. Verítékkel. Szenvedve. Egy életen át. Mégse elég, amit megkerestetek. Hogy is lehetne, amikor azt hiszitek, hogy nincs? Ha lenne, nem keresnétek. De amíg keresitek, csak a hiányát állandósítjátok.

- Dehát a megélhetéshez szükség van pénzre!

- Tudod, mire lenne szükséged? Igazán élni. Ha a pénz szükségességéről beszélsz, azt nyilvánítod ki, hogy szűkében vagy, hogy nincs elég, ebből adódóan nem is lesz. A pénz létezik, mert megteremtettétek. A kérdés az, hogy készen állsz-e a bőség, a teljesség útját választani a nélkülözés, a szűkölködés csapása helyett.

- Persze, hogy készen állok, azért vagyok itt.

- Készen állni azt jelenti, hogy nyitott és befogadó vagy, mert felszámoltad a gátakat, amik elzártak az áramló bőségtől. Ilyen gát a félelem, az elégedetlenség, a bűntudat, az irigység és minden pénzzel kapcsolatos ellenérzés. Keresés helyett tudatosítsd, hogy mindig a rendelkezésedre áll, majd éld át, hangolódj rá! Élvezd, bármit is teszel, a szenvedést, kínlódást pedig cseréld örömre! Mindezt felismertétek már, bőségszemléletnek hívjátok, a megvalósítását azonban gyakorolnotok kell. A legtöbben még mindig keresitek a pénzt. Előszeretettel kutattok egymás zsebében. Amíg azt nézitek, kinek mennyi van, sosem lesztek elégedettek. Amíg lázadoztok, felelősségre vontok, mert valaki igazságtalanul többet birtokol, eltávolodtok a bőség forrásától. Amíg azt hiszitek, minden valaki másnak a hibája, sokat fogtok még szenvedni.

- Nézzük tétlenül a kizsákmányolást, hogy egyesek a közérdek helyett a saját érdekeiket tartják szem előtt, vagyis a zsebükben?

- Az egyéni érdek ellen szót emeltek. A saját felelősségetekkel mi a helyzet? Hogy a természet kizsákmányolásában mennyi részetek van egyénileg, vajon megvizsgáljátok és vállaljátok-e? Vagy csak keresni szerettek? Például bűnbakot, bitorlót, harácsolót. Rendszerint találtok is. Nagy a forgalom a fösvény ösvényen. De mások megítélése helyett önmagatokat miként értékelitek?

- Nincs időm erre. Ha a világba tekintek, összeszorul a torkom, mert egyre nagyobb a kihívás, hogy úgy éljünk, ahogy eddig, hogy egyáltalán megéljünk. Hogy minden szájba jusson falat, és biztonságban legyen a családi fészek.

- A körülmények áldozatának vagy teremtőjének tekinted magad? Amíg azon sopánkodsz, hogy az árak az egekben, a pénz is elérhetetlen messzeségbe kerül tőled, mert a bőség helyett a szükség tudatállapotát vetíted a külvilágba. Ha mindent kívülre helyezel - s nem önmagadba -, a biztonságot, a szabadságot, a felelősséget, akkor a külső körülmények kiszolgáltatottjává válsz.

- Te biztosan megtaláltad már a bőség forrását, hogy egyáltalán nem aggódsz. Megmutathatnád nekem is.

- A keresők, szűkölködők csapását járod, itt csak veszteséggel, hiánnyal találkozhatsz. A bőség magasabban áramlik.

- És hogy jutok el oda?

- Hagyj fel az elégedetlenséggel és légy hálás! Vedd észre és értékeld mindazt, ami körülvesz, ne csak akkor, ha elveszted! Amíg félsz a veszteségtől, nem tudod élvezni, ami van, ami már most a rendelkezésedre áll. Tedd fel magadnak a kérdést: van mit megosztanom, van miből adnom? Amíg van, bőségben vagy. Adsz, mert van, adsz és lesz. EgySZER, tízSZER, SZERfölött, SZERetettel. A SZER-etet, táplál, gazdagít. Óvakodj a SZERtelenségtől! Csak arra figyelj, amit SZERetet övez. SZERezz örömet, SZERepeidben maradj SZERény. A SZERencse a szeretet fia, nem a véletlené. És ne felejtsd, a bőség áramlik, ha meg akarod fogni, kifolyik a kezedből. Ne birtokold, hanem tápláld, áraszd magadból szeretettel, és visszatér hozzád.

- Ha csak a szépet és a jót látom magam körül, nem önámítás? Úgy beszélsz, mint egy világtalan, aki semmit sem érzékel a világ nyomorából.

- Amit az anyagi világban látsz, az következmény. Értékelheted nyomorúságnak, de szükségszerű, értünk történő változásnak is. Minden belőled indul. Olyannak látod és értelmezed a világot, ami benned van, ahol éppen tartasz. Emelkedj a gondjaid fölé, haladd meg a problémákat, és a magasabb perspektívából ráláthatsz a világra, egységes képet kapsz a körülményekről, és beláthatod a saját természetedet. Ha nem tetszik a látvány, csak változtass a nézőpontodon, érzéseiden. A fókuszod ne a külvilágon legyen, hanem a belső világodon. Önmagadban hozd létre, amit kívül látni szeretnél. Higgy önmagadban és hited erejében! Higgy egy olyan világban, ahol az együttérzés, az összetartás, az értékteremtés és értékmegosztás a természetes! Ahol a bőség nem felhalmozott vagyont jelent, hanem értéket teremtő erőt. Ahol a hiány, elégedetlenség fogalmát átértékelésre, újrateremtésre cseréljük. Ahol a munka örömteli, lelkesen végzett tevékenység. Ahol a valódi gazdagság nem kisajátított tulajdon, hanem belső értékeink, tehetségeink kibontakoztatása a közösség javára.

- Jól hangzik, sokan ezt szeretnénk. De miért nem látszik ebből semmi, miért nem sikerült még megvalósítanunk?

- Ha nézőpontot váltasz, beláthatod, afelé tartunk. De ne gondold, hogy ez könnyen és gyorsan megy. Ha könnyű lenne, értékelnéd? Olyan hosszú az út, amennyire eltávolodtál tőle. Át kell kelned a kétségek szakadékán és a bizonytalanság völgyén. Rajtad múlik, hogy a belátás, vagy a kényszer lesz a terelőd. Aki ellenáll és nem hajlandó önként változtatni az irányon, annak kényszerű akadályokkal, gátakkal kell szembenéznie. Légy hálás ezekért is, hisz általad léteznek, és téged szolgálnak! A hiány a tanítómestered, megtanít értékelni mindazt, ami körülvesz.

- Nem értem, te miért itt vagy, és nem a bőség útján?

- Hogy a keresőknek megmutassam az irányt. A bőség akkor értékes és élvezhető igazán, ha megoszthatjuk. Mindannyian a forrás egy-egy cseppjei vagyunk. Amint ezt belátjuk, egyetlen törekvésünk az lesz, hogy visszataláljunk az egységbe, és másokat is segítsünk ebben. Ismerd fel önmagadban és mindenkiben a cseppet, mely a forrás esszenciáját őrizve járja olykor küzdelmes, olykor békés útját a szétválástól az összeolvadásig.