Becsület a mérlegen

"Becsüld meg értékeidet! Van, ami nem szerezhető vissza." A becsüs ajtaján méretes betűkkel kiabál a felirat. Nincs időm elgondolkodni a jótanácson, az üzletbe lépve rögtön barátságos hang köszönt. - Légy üdvözölve! Miben segíthetek?

- Csak érdeklődnék. Jó volna tudni, mennyit ér a becsületem. Mindenhol azt tapasztalom, ha szeretnék előrelépni, boldogulni, a becsületem az ára. Én viszont régóta őrizgetem, vigyáztam rá, nem adtam oda semmiért. Próbálták már elvenni is, de nem hagytam. Talán csak egy megerősítés hiányzik.

- Becsület? Sajnos azt kell mondanom, a piacon jelenleg elértéktelenedőben van. Felkapottabb lett a sumákolás, a hitványság, a gerinctelenség. Úgy tűnik, ma a becsteleneknek áll a világ. Nézz csak körül! Ki akar még tisztességes lenni? Akinek elment az esze.

- Ha az eszem házon kívül is, a szívem a helyén. Lehet, hogy mások szemében csak egy idealista bolond vagyok, mert a becsületet választom, kerül, amibe kerül. Kerestem az emberi értékek piacát, de megdöbbenve tapasztaltam, hogy átalakult személyes érdekek piacává. Ott is azt mondták, már nincs forgalomban a becsület, mert könnyebb nélküle érvényesülni. Hát senkinek sem hiányzik? Hová jutunk így?

- Lelketlen világban nincs rá szükség. Hiszen nincs mit furdaljon a tudat. Aki viszont szívvel-lélekkel él, azt javaslom, vigyázzon a becsületére! Ne vesztegesse el mulandó javakért, rangért, befolyásért, hatalomért! Mert a legdrágább kincseivel fizet, az önbecsülése és lelki békéje az ára. Tükör előtt nem lesz maradása többé. Boldog csak a nyugodt lelkű ember lehet. - A becsüs arcán elmélyültek a barázdák. A szemembe nézett, majd folytatta:

- A kérdésedre a válaszom: A becsületed annyit ér, amennyire megbecsülöd. Ha ellenállsz a kísértésnek, veled marad. Pénzért csak becstelenséget lehet venni, becsületet nem. Aki megvesztegethető, nem a becsületét veszíti el, hiszen az sosem volt az övé. Különben nem adta volna oda semmiért. Az emberi méltóságát veszíti el, az önmagába vetett hitét. És ezt a legnehezebb visszaszerezni. A világ talán elnézi, idővel el is felejti, de a lélekből nem lehet kitörölni a nyomát.

- És a becstelenek bűntudat nélkül bármit megtehetnek?- Igen, de az aratást ők sem kerülhetik el. A bűntudat nem visz előre, a megbánás igen. Az elültetett magok kikelnek akkor is, ha megbánással öntözöd, akkor is, ha nem. De nem mindegy, mivé növik ki magukat. Egyszer szembe kell nézned azzal, amit elültettél. És akkor szidhatod a sorsot, az időjárást, a balszerencsét, de jobban jársz, ha elfogadod: ki mint vet, úgy arat.

- De az emberek vágynak a megbecsülésre. Úgy tűnik, mégiscsak fontos a számukra.

- Aki önmagát képtelen megbecsülni, folyton mások megbecsüléséért sóvárog. De nézd csak meg, kiket becsülnek ma jobban az emberek! Mindenki aszerint becsül meg másokat, mennyi belbecs van saját magában. Egy lelketlen világban nem becsülik a becsületet. Akinek még van, rögtön el akarják venni becsmérléssel.

- Mit tehet az, akit meg akarnak fosztani a becsületétől?

- Minden egy elültetett maggal kezdődik, még akkor is, ha már nem emlékszünk, mit ültettünk. Annyit tehetünk ilyenkor, hogy elfogadjuk, bármit is kell learatnunk, és a jövőben jobban megválogatjuk a magjainkat.

- És tétlenül nézzem, ahogy szép lassan elterjed a világban a becstelenség?

- Te csak maradj tisztességes, bármi áron! Ültesd el a környezetedben a becsület és a megbecsülés értékes magjait! Ha hiszel benne, hogy így boldogulhatsz igazán, úgy is lesz. Aki hitványsággal érvényesül, ideig-óráig fürdőzhet az anyagi világ mámorában, élheti világát, utazgathat. De még nem tudja, hogy van egy ország, ahova becsület, emberség és szeretet nélkül sohasem fog belépni.