Blog

Szellőzik az anyajelmez


- Anya elmegy a közértbe levegőért. Nem, ezúttal nem jöhetsz velem. Nem ígérem, hogy sietek, de jövök, amint vettem egy kis szusszanást.

Számtalanszor eljátszottam ezzel a gondolattal. Valahányszor azt éreztem, hogy belefulladok az anyaszerepbe, elképzeltem, hogy fogom magam, és elmegyek levegőt venni. Nem kapni, hanem venni, ugyanis ára van. A lelkiismeretem, de legfőképp a társadalmilag belénk kódolt minta az, ami megkéri az árát. Ami rögtön bekapcsol, amint úgy érzed, jár neked egy kis pihenő. "Rossz anya vagy, ha másra bízod a gyerekeidet. Egy anya mindent kibír, és nem menekül. Te szülted, akkor most tessék bírni kipurcanásig, és tovább!"

Hosszú évekbe telt, amire sikerült kukába dobnom ezeket a gondolatokat, és ma már lelkifurdalás helyett más fizetőeszközt teszek a zsebembe, amikor az elfogyott levegőmért indulok. Mert ára most is van, mégpedig a közös idő, amit együtt tölthetnék velük. De ez az idő egy fuldokló anyával sokat nem ér. A minőségi időért viszont érdemes fizetni. És a felfrissülés mellé bónusz is jár, a türelem. Amikor anya bevásárol ezekből, visszatérve minőségi idővel, szeretetteli percekkel ajándékozza meg csemetéit.

De nem elég eljátszani a gondolattal, és csak vágyakozni, végül kapkodni a levegő után. Kifogások helyett dönteni kell: felfrissült anya lennél vagy mártír maradsz, és a "hogyan" egy csapásra megoldódik. Ha nincsenek kéznél tündéri nagyszülők, esetleg tündérkeresztanyák, kiváló pótmamik közül választhatunk. Igen, utóbbinál feláras lesz a levegőnk, de ez a kisimult idegszálainkban, a kiszellőztetett anyajelmezben megtérül, és a puszikban, ölelésekben, a vidám gyermekmosolyban kamatozik is.

Amikor azt kérdezik tőlem, négy gyerek mellett hogyan jut idő a hobbimra is, azt válaszolom, megtanultam kérni és elfogadni a segítséget, és mielőtt valóban világgá mennék, inkább fogom magam és veszek egy kis, (néha nagy) levegőt. A helyes mértéket még tanulgatom, egyelőre nem fenyeget olyan veszély, hogy a túl sok levegőtől elszálljak.