Blog

Belső zarándoklatom gyümölcsei prózahéjban

Az önismeret mélységei


"Egy lyuk vagyok a furulyán, amelyen Krisztus lehelete áramlik át." (Háfiz, perzsa költő)

Aki önismereti úton jár, elkerülhetetlenül "belebotlik" a következő szavakba: korszakváltás, Krisztus-tudat, felébredés, feltámadás, jelenlét, önazonosság. Világunk új alapokra helyezése attól is függ, be tudjuk-e fogadni ezeket a szavakat azok minden értelmével együtt. Egyetlen kérdés felé terelnek: ki vagyok? Szavakkal nehéz visszaadni azt, ami túl van a szavakon és csak megélni lehet. Talán ezért a sok nézőpont, vélemény, relatív igazság. A kérdésre - ki vagyok? - sokféle válasz adható, a feltárására irányuló módszerek is szerteágazóak, de általában csak a felszínt érintik, csak az első lépések megtételében segítenek. Amibe betekintést nyújtanak, csupa mulandó és változékony jellemzők. Az önismeret végső célja azonban a változatlan és időn túli (közös) lényeg felismerése.

"Először gondolkozz el azon, mi vagy, majd érezd, mi vagy, és végül legyél az, ami vagy!" (Elisabeth Haich: Beavatás)

Életünk legalapvetőbb kérdése nem az, hogy kinek gondoljuk magunk, hogy kivé akarunk válni, hanem az, hogy felismerjük-e azt, akik valójában vagyunk? Eckhart Tolle úgy fogalmaz Új föld című könyvében, hogy amíg nem tudatosítjuk valódi kilétünket, olyanok vagyunk, mint a látszólag szegény ember, aki nem tud róla, hogy milliárdos nagyságrendű bankbetétje van.

Ki vagyok valójában? A kérdésre a válasz két gondolat között születik meg, a gondolatok közötti csendben, kezdetben felvillanó tapasztalásként. Nevezhetjük tudatnak, önvalónak, (jelen)létnek.

A hang a fejemben nem én vagyok. Én az vagyok, aki hallja.

A felébredés első lépése: tudatára ébredni, ki nem vagyok. Ami rólam szól, az nem én vagyok. Amit magamról gondolok, és amit mások gondolnak rólam, az nem én vagyok. Mindez csak tartalom, de nem a lényeg. "Akkor ismered magad, ha önmagad vagy, és akkor vagy önmagad, ha szakítasz a tartalommal való azonosulással." Ez az egó túllépése - írja Tolle. Hívhatjuk önazonosságnak is. Ám az egót nem legyőzni kell, hanem észrevenni, ha színpadra lép.

Mikor vagyok önmagam? Önmagam csak a mostban lehetek, a jelenben. A felébredés a jelenlét felismerése. Amikor megértem, hogy nincsenek pillanatok, csak a jelen pillanat van, múlt és jövő csak az egó számára létezik. Az egó nincs jóban a jelennel, általában problémának tekinti azt, ami éppen történik.

Honnan tudom, hogy most valódi önmagam vagyok? Elég megfigyelni, hogyan viszonyulok a jelen pillanathoz? Ez megmutatja, hogyan viszonyulok az élethez. Ellenségnek tekintem, akadálynak, esetleg egy célhoz vezető eszköznek mindazt, ami jelen pillanatban történik? Ezek az egó viszonyulásai. Amikor önmagam vagyok, a jelen pillanathoz és történéseihez elfogadással, örömmel vagy lelkesedéssel viszonyulok.

Aki ráébred önmaga valódi lényegére, "tudat voltára", ezt az esszenciát minden más létformában, mindenben és mindenkiben észreveszi, mert egységben van a Forrással. Ilyenkor már nem az számít, mit teszek, hanem az, hogyan teszem. Nem az számít, mi történik, hanem az, hogyan élem meg. A legfőbb cél ilyenkor már nem világi sikerekre (hírnév, elismerés, anyagi javak stb. elérésére) irányul, hanem hogy megnyissam magam a megjelenő tudatnak, hogy tudatosságom fényét a világba hozzam, hogy magamon keresztül másokat gazdagítsak, inspiráljak.

Az emberiség éppen válsággal néz szembe, a tét nagy: vagy kipusztul, (mert a jelenlegi tudatállapot tarthatatlan), vagy egy evolúciós ugrással állapotának korlátai fölé emelkedik, és az istenemberi minőséget veszi célba. Jézus azt tanította, hogy el kell veszíteni magunkat ahhoz, hogy önmagunkat megtaláljuk. Dr. Arkagyij Petrov író, filozófus (A Hyperborea terv című könyvében) így fogalmazza meg mindezt: nullázd le magad. Az univerzum abszolút igazságai az elme számára ellentmondásnak tűnhetnek. Az egó számára félelmetes önmaga elvesztése. Mégis ez a kulcs az új kor kapujához. Ha háttérbe tessékeljük az egót, hatalmas erő áramlik rajtunk keresztül a világba. Az új ég és az új föld nem egy jövőbeli állapot. Az új ég az átalakult emberi tudatállapot megjelenése, az új föld pedig annak tükröződése a fizikai világban. Elisabeth Haich ezt az anyag átszellemülésének nevezi. Mindenkiben egyénileg születik meg, amikor Jézus szavai a tudatban kivirágzanak. "Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld." Kikre utal Jézus? Azokra, akik ráébredtek önmaguk valódi természetére, ők testesítik meg a fölébredt tudatot, ami a földön az élet valamennyi aspektusát megváltoztatja.

"Új faj jelenik meg a bolygón. Most jelenik meg, és az te vagy!" (E. Tolle)