A változás veled kezdődik

amelyben most élsz?
Burjánzik a gyűlölet,
bármerre is mész,
sötétségnek árama
félsz, hogy elsodor,
kapaszkodj az igébe,
s légy te a horgony,
megmentője lelkeknek,
fénnyel gyógyító,
homályban elveszettnek
karját kinyújtó.
Erre szólít a szíved,
az ész bár mást diktál,
szeresd, aki beléd rúg,
szeresd, aki bánt,
szeresd, aki elárul,
orvul csapdát ás,
s azt is, aki hazudik,
mondj érte imát!
Ne harcolj a gonosszal,
a jót erősítsd,
békés úton így lehet
csatát megnyerni.
Ne felejtsd el elsőként
magad szeretni,
a  változás a világban
veled kezdődik.

Élsz vagy félsz?

Kirándulni jöttünk mind a földre,
ki völgyet, ki hegyet mászni,
és meg-megállni közben,
fűszálat, felhőt megcsodálni.
Lehet, hogy keskeny az a híd,
amelyen vonatunk áthalad,
de a mélybe nézel, s felfal a szakadék,
vagy az égre, hogy lásd, még mindig süt a nap?
Fura túra az élet, az úton előre nem látsz,
csak hogyha hátranézel, értheted meg a mát.
Hogy tudod-e élvezni, te kezedben a döntés,
de csakis rajtad múlik, élni vagy félni jöttél?