Műhelytitkok
Egy vers története fogantatástól a születésig
November 9. csak egy dátum, mégis ezerféle gondolatot, emléket idéz. Számomra Radnóti Miklós halálának a napja. A költőé, aki a versek iránti szeretetem rajongássá fokozta, a költőé, aki olyan magasra tette a mércét, hogy verseim publikálása évekig átugorhatatlan kihívást jelentett.
Cento című versem - ha nevezhetem egyáltalán saját versemnek - főhajtás a költő előtt. Műfajából adódóan ugyanis újrahasznosított költeményről van szó: Radnóti soraiból készült "patchwork-vers", új jelentést létrehozva. Miután megfogant bennem az ötlet, hogy világra hozom - a költő lelkétől egy néma engedélykérés után -, kezem a legnagyobb alázat vezette. Újraolvastam összes versét, és intuíciómra hagyatkozva kiválasztottam azokat a sorokat, amelyekből összeállt az új szöveg. A Cento végül tizenhat költeményének soraiból szövődött. Legnagyobb kihívást a rímekhez való ragaszkodás jelentette. Olyan vers megszületésére vágytam, amely Radnóti hangján szól napjaink befogadójához.
Leírhatatlan élmény volt a költő társszerzőjévé válni. És hallgatni, amint biztatva kiált bele a 21. századba: "Ó, tarts ki addig lélek...", már "... nem tart soká. Ha rámfigyelsz." Én így teszek, RÁ figyelek a világban uralkodó káosz helyett.
A kép születéséről röviden:
A GIMP képszerkesztő programot használom költeképeim
végleges formába öntéséhez. A folyamat első lépéseként szükségem volt egy
fotóra a költőről. Kerestem egy jogdíjmentes képet a világhálón, majd egy üres
lapra rétegeltem a képszerkesztőben.
Hogy a versszöveg látható legyen, kissé
átlátszóvá tettem a fotót. Új rétegként beemeltem a 16 felhasznált Radnóti-vers
címét és egy effektet (illúzió) használva mintegy szétszórtam a lapon.
Következő rétegként került fel maga a vers, majd a cím.
Végül "régi fényképpé"
varázsoltam az elkészült képet.
Koncepcióm az volt, hogy az eredetit képviselő verscímek és az új szöveg harmonikus egységgé olvadjon, melyet Radnóti tekintete hat át.