A tűvé tett királyság

Egyszer volt, hol nem volt, innen és túl az Óperencián,
s tart most is, itt és máshol, amíg nem az emlékezeté a királyság.

Találsz, ha keresel – tartja a bölcs mondás. De emlékszünk-e még,
mi is az, amit igazán keresni érdemes? Tűvé tennénk-e hetedhét
országot, megmásznánk-e az égig érő fát vagy az üveghegyet?
És a kincset vajon felismernénk-e szemünkkel vagy a lábaink alatt?

Hisz TŰ(nik) az igazság az információ szertelen kazlaiban.

Megetethető öszvérré tennének, engedelmes igavonókká.
Pedig táltosok vagyunk, ösztövérek és szárnyaszegettek tán,
de nem érjük be a fényesnek tűnővel, vágyunk
vonzza a valódit, színtisztát, ami soha nem fakul.

Vagy a felkínált maszlagot habzsoljuk, hizlalva amnéziánkat,
s bár komfortos az abrak – abrakadabra – ömlik kimeríthetetlen,
de felpuffaszt félelemmel, űrrel, hájas sóvárgással,
a szemre ellenzőt von, a szájba zablát, kantárt a fejre.

Az öszvérnek elég a maszlag is, önként fejet hajt és tűr,
szolgává teszi az ösztön, a bírvágy, a rémület,
a táltosnak a TŰz, ami erőt ad, táplál, emlékeket gyűjt:
szabad, mert benne a hatalom, szárnya a révület.

Maszlagkazlakban az igazság szikrányi, keresendő TŰz,
meglelve szeretetet szít, hitványt és szertelent feléget.
Úgy tűnhet, messze a szabadság,
túl az Óperencián emlékszikrát űz,
de amíg pislákol, él a parázs, még nincsen vége a mesének.

Láttál már tűt elveszni szénakazalban? Fémdetektor nélkül megtalálni lehetetlen vállalkozásnak tűnik. Mint keresőszoftver nélkül kutatni egy információ után a világhálón. Az adatok olyan bősége áll rendelkezésünkre, olyan információdömping, amelyben elsősorban már nem is keresni nehéz, hanem megszűrni, megkülönböztetni az igazat a hamistól, az igazságtartalmat a dezinformációtól. Nem a fekete és a fehér, az igaz és a hamis megkülönböztetése kihívás, hanem észrevenni a különbséget az igaz és az igaznak tűnő között. Sokkal kényelmesebb, ha nem válogatunk, ha beveszünk mindent. De ha Te is azok táborát erősíted, akik nem érik be az igaznak tűnővel, akik nem sajnálják a fáradságot, hogy utánajárjanak az igazságnak, akkor biztosan ismerős az érzés, tudod milyen, amikor megszólal benned valami és felébreszti a megkülönböztető képességed. Emlékeztet, ki is vagy, mire is vágysz valójában. Emlékeztet, hogy elfogadással, megértéssel fordulj azokhoz, akik még beérik a maszlaggal, és azokhoz is, akik osztják azt. Nem ítélkezel, nem bíráskodsz, legfeljebb szeretettel emlékeztetsz. Ekkor már nem akarsz megváltoztatni, meggyőzni, irányítani senkit. Szabad vagy. Az igazság szabaddá tett.