Abszolút érték

Bennfoglalás zárójelek közt – ismerős?
Sor(s)od e redukált művelet,
s kérdezheted: a megoldás honnan jön,
egyáltalán, kinek a műve(lete) ez?
Nem lehetne tört helyett inkább
abszolút értékek mellett dönteni?
Tetszik vagy sem, ez a programvezérelt realitás,
ha bennfoglalt vagy és nem bennfentes,
e sor(s)ban osztozhatsz, s bizony megosztanak
és törnek is. Ha kitörni próbálsz,
s el is jutsz az utolsó zárójelig,
értelmed a tapasztalatba ragad,
pedig sejted: tudatod kiszabadulhat,
ha felébreszted. De megtorpansz, kell neked
a határtalanság sokismeretlenes egyenlete,
a művelet-len zárójel-nélküliség? Különben is,
minek törd önmagad? Nem olyan rossz ez,
andalító, mint a monoton kurzorvillogás
néma szirénája, nem riasztja,
inkább elaltatja az érzékeid.
De hiányzik Valami, és csak tol, lökdös kifelé.
Ha nincs tudatos kiegészítés,
örök jelenné szilárdul a tört-énelem.
A változatlanság nem a teljesség,
pusztán a halálba merevedés zárójele(ntése).
A Valami azt súgja, és te elhiszed
(s ez nem REM-álom, s több a rem-énynél),
a programnyelvet felülírhatod, lehetsz a frissítés,
az eredeti minta ott pulzál benned,
nem kell más, lelki értéktelepítés
morálnormalizáló eszmét lefuttatva,
s ha fennakadna a merevlemez fragmentumain,
nem beletörődni, próbálkozni újra és újra.
A bitkombináció alapvetően kétesélyes,
egy szoft-vereség legfeljebb csatavesztés,
nem determinált hard-verzió.
És homeopátiás módszerrel enyhíthető
a digitális averzió.
Lám, kitör(öl)ted a zárójeleket,
ölel helyettük a bizonyosság
(felfoghatatlan ez a kvantumugrás),
már mind-egy mi bennfoglal, örömmel
osztozol, egész vagy, ez a te műveleted,
te alkottad, és te vagy a megoldás.
Ha nézőpontod magasan fixált,
kirajzolódnak az összefüggések,
innen nézve az eredmény nem lehet más,
csakis abszolút értékű, tökéletes.

Az emberi élet olyan egyszerű (és egyszerre bonyolult is), mint egy matematikai művelet. Képletként kibontott információcsomag, amely már kevésbé sűrített. Mindez "átkonvertálható" a nyelvre, a nyelv eszközeivel leírt jelképes információhalmazzá. Ezt tettem én is a versben, amely elsőre talán nem érthető könnyebben, mint egy matematikai művelet, mégis többet és érzékletesebben ad át a nyelv kifejezőeszközeinek hála. Nem más ez, mint az elvonatkoztatások elvonatkoztatása. Mégis képes feltárni az összefüggéseket. Ehhez persze közös definícióra van szükség. 

Mit jelent az abszolútérték a matematikában? Egy számnak a nullától való távolsága. És mit jelent az abszolút érték, ha a lélek, a lelkiismeret oldaláról vizsgáljuk? Mit jelent a nulla (spirituális megközelítésben)? A kezdet, az origó, amiből minden (szám) kibomlik. Mit jelentenek a tört-ek (törekvés, beletörődés), a zárójelek és a zárójel-nélküliség? Miért érdemes törekedni az abszolút értékre? Mit jelent valójában a művelet, a művelt, a műveletlen? Mindez játék a szavakkal, vagy tényleg képes feltárni az összefüggéseket? Rád bízom ennek megválaszolását.