Áramlás

Rövidül napjaim fesztávolsága.
Intenzív megéléseim még
áthidalnak két karmazsin eget,
aztán térfelet nyer inaktivitásom,
amikor a háttér csillagpöttyözött, ébenfekete.
Már hiába merítek a mélység intervallumából,
kiszakad tudathálóm, mire a határhoz ér.
Ha sikerül is felfognom valamit az álmokon túl,
elriasztja az ébredő csendtelenség.
Marad hát a nyüzsgő lármavilág
ezerszín kaleidoszkópos tükörtere,
ahol a fény vakító, vagy éppen feltáró világosság,
ahol jönnek szembe kedves és kedvetlen emberek,
terméketlen és termékeny idők,
s ahol belátom, semmi sem fehér-fekete,
se ében vagy karmazsin,
ahol millió impulzus vibrál,
s már nincs ragaszkodás, se ellenállás bennem,
megengedem, magamon átengedem mind.
Magával ragad az áramló, színes világ,
mely már nem is velem, hanem bennem örvénylik.
De megállítom, ha az ég a palettáról karmazsint márt:
lepárlok néhány szót, s a mind-Egybe cseppentem
privát esszenciáim.

Vannak időszakok az életünkben, amikor nem úgy mennek a dolgok, ahogy korábban. Amikor még az sem sikerül, amit előtte kiráztunk a kisujjunkból. Erre mondják, hogy egyszer fent, egyszer lent. Az élet szüntelen áramlás. Csak az egó szeretné állandósítani a "jót", a megszokottat. Így voltam én is, amikor belekóstoltam az írás, az Égiekkel való kapcsolat felemelő érzésébe, aztán szakadozni kezdett a "vonal", és én ott maradtam ihlettelenül. Nehéz volt megélni az alkotói időszakok hullámzását, de el kellett fogadnom, hogy mindennek megvan a maga ideje, létjogosultsága. Az elmém persze számtalan magyarázatot gyártott az okokra, de a szívem mélyén tudtam, ez is, mint minden, rajtam múlik, nem a külső körülményeken.

Számtalan áldásos hozadéka lehet az ilyen időszaknak (azon kívül, hogy több idő jut a "földi dolgokra"), például alázatra tanít. Azóta még hálásabb vagyok minden sugallatért, és felelősségvállalásból is elsajátíthattam a következő leckét. A gyakorlati rész a vizsgákkal együtt még folyamatban: Mit kezdek a rám bízottakkal? Élem is-e, amit átadok üzenetként? Ha gyávaságból, kishitűségből megtartom magamnak, az bizony következményekkel jár. Ahogy az is, ha "bort iszok, vizet prédikálok". Mindezekkel együtt az önmagamba vetett hitem is vizsgázik.

Így néhány évi érlelés után, mialatt éppen hogy csepegett valami a Forrásból (elsősorban az eldugult csatornáim miatt), elérkezett az idő, hogy átadjam, továbbadjam a versformába öntött üzeneteket. Itt az idő, hogy a "mind-Egybe cseppentsem privát esszenciáim". Így lesz a személyesből nyilvános, közös, mert megértettem: semmi sem az enyém.

Köszönöm, hogy megoszthattam Veled ezeket az esszenciákat! Bízom benne, hogy elérnek a szívedig, és a szívkohóban arannyá változnak, amit aztán Te is megoszthatsz a világgal.