Az igazság világos

Nem vetem meg lábam a belenyugvásban,
még ha üdvös is lenne,
még akkor se, ha a szentesített elfogadásban
albérlő a béke szelleme.
Inkább feláldozom, otthagyom magam mögött.
Nem lehetek a beletörődés tartóoszlopa
sötét-kép-mutató világszínfalak között.

Az igazság világos – hallottam álmomban.
Azt hiszik, a homályban megvezethetnek.
Hát legyek ködszurkáló. De ha a hal
fejéhez érek, kegyelmem világítson,
s a ködösítő és kénes fellegek
visszasunnyognak poklukba, s arról,
mit körénk hazudtak, lehull a lepel.
Víziójuk kereshet, bennem nem
talál otthont, az átmenő adatforgalom
nem sérthet határt, kitoloncolom.
Alantas, körmönfont módszerekkel
rajtam már nem lelnek fogást.

Miért küzdjek a sötét ellen? Nem érdemli
az energiámat. A hazugság is addig él,
amíg elhiszi valaki. Ellenállok,
felismeréseim egymáshoz súrlódnak,
és szikráit lehetetlenség árnyékban tartani.

Amikor rájössz, hogy semmi sem úgy van, ahogy eddig hitted, amikor leválik szemedről a hályog, és látod, hogy mi folyik – már nemcsak a színfalak mögött, hanem az orrod előtt is –, a felismerés indulatokat gerjeszt, nehéz nyugodt és békés maradni. A felébredés után az ellenállás tűnik az egyik legkézenfekvőbb reakciónak: "nem hagyom, hogy ezt tegyék, engem már nem lehet átverni stb." Amikor már csillapodnak az indulatok, csak akkor látod be, hogy az ellenállás, és minden lázadó energia ellenerőt szül, és éppen a "másik oldalt" erősíti. Mi a megoldás? Visszavonulni a középpontodba, oda, ahol már nem érint meg a felszín háborgása. Csak ott élheted át a békét, a lélek nyugalmát, ott lehet a tiéd az isteni szemüveg, amivel már tisztán látod: nem a másikkal, hanem önmagaddal harcolsz, kitagadott, nem szeretett árnyékrészeiddel.

Sosem a külvilágot kell megváltoztatni, ha változást szeretnél, kizárólag saját magad. A külvilág kiváló tükör: amikor felbosszant valami vagy valaki, megmutatja, hogy vannak még olyan részeid, amelyeket nem integráltál. A külvilágban zajló harcokat persze nem lehet közönyösen szemlélni, de nem szabad hagyni, hogy elragadjanak az érzések. A tudatosság emlékeztet: a harcot magaddal vívod, vizsgáld meg, miért?