Csillagfény

– Tudtad, hogy olykor a csillagok is versengenek egymással? Elmesélek egy történetet két csillagtestvérről, akik tőlünk közel száz fényévnyi távolságra ragyognak az égbolton – kezdte a mesét Nagyapa, és a fehérrel pettyezett ébenfekete éjszakai égre mutatott. Nézd csak! Látod ott, a bolyhos csillagok között azt a fényes pontot? Róluk mesélek.

– De hát az csak egy csillag! Hol a másik? – nézett kérdőn nagyapjára Gergő.

– Innen nézve egy csillagnak tűnik, azonban kettőscsillagról, vagyis egy ikerpárról van szó. Nevezzük egyiket Stellának, másikat Csillának. Mindketten ugyanabban a csillagbölcsőben születtek, így hívjuk a csillagközi anyagból összeálló felhőket. Ám a két csillagkezdemény eltérő módon fejlődött. Nagyobb méretének köszönhetően Stella hamarabb elérte fénykorát. Tündöklő fénye beragyogta a környéket. Egész csillagvárosok gyönyörködtek a szépségében.

Csilla eleinte sóvárogva nézte a nővérét körbeölelő rajongást, arról álmodott, egyszer ő is magára vonja a figyelmet csillogásával. Ám az ő fényereje eltörpült Stelláé mellett, úgy érezte, nővére árnyékában sohasem teljesülhet az álma. – Egy kisebb csillag mellett én is ragyogóbbnak tűnnék – gondolta, és megpróbált eltávolodni nővérétől. Hamar rájött azonban, hogy a csillagtestvéreket elszakíthatatlan kötelék tartja össze. A bánattól és az irigységtől a fénye sárgulni, majd halványulni kezdett. A rosszalló megjegyzésektől aztán éktelen haragra gerjedt. Szíve megtelt gyűlölettel, és már nem tudott másra gondolni: Stellát meg kell fosztania a fényétől. Azt kívánta, bárcsak eltakarná nővérét a planetáris köd. Minden erejét összeszedve azon mesterkedett, hogy a közeli csillaghalmazok segítségével megtörje Stella fényét.

Stellának feltűnt testvére ügyeskedése, megértette, mennyire fáj Csillának, hogy nem ő a fényesebb. Együttérzéssel fordult felé: – Drága Húgom! Nem állt szándékomban ártani és bánatot okozni neked. Sajnálom, hogy nem vettem észre előbb, hogy a csillogásom milyen érzésekkel tölt el téged! Bevallom, élveztem a felém áradó rajongást és csodálatot, de nem szeretném, hogy ez a te rovásodra történjen. Tudnod kell, hogy te ugyanolyan értékes és káprázatos csillag vagy! Azt kívánom, hogy sugárzó fényed töltse be az eget és csillagvárosok gazdagodjanak fényáradatodtól.

– Csilla elszégyellte magát, amiért haragudott a nővérére, és ártani akart neki. Bocsánatot kért testvérétől, és megölelték egymást. Ezzel Stella vörös óriássá növekedett, és fényét szépen lassan átszivárogtatta Csillának, végül egészen apró fényponttá zsugorodott. Tudta, hogy az ő fénykora már lejárt, hadd élvezze Húga is a ragyogást.

Csilla belátta, jobb másokért élni, mint mások rovására. Hiszen Stella sikere, ragyogása nem vesz el semmit a sajátjából, sőt, az ő fényét is erősíti. Testvérével együtt még tündöklőbbek, mint külön-külön. A két csillagtestvér azóta egymást átölelve táncol az égi parketten. Fényük teljesen összeolvadt, egy sziporkázó csillagként hirdetve, hogy egymás legyőzése helyett üdvösebb, értékesebb és maradandóbb egymás felkarolását választani.