Szerzői reflexiók

kArcaim széljegyzete

Ég és föld között

Itt vagyok, a múló anyag vonzása
legyőzte újfent az antigravitációt.
Így kezdődik minden, kizuhanással
kétségek közé az egységszférából.
Becsapódtam, mint az elhullajtott mag,
mely kánaán-vágyakkal zsendülni ered,
de előbb a sötétség iszapvilágának
sírárkaiban ír le vargabetűket.
Majd irányt vált, vágyai a fény felé lökik,
sejtelme súg, hajtja oda, ahonnan jött,
az anyagban balanszért még meggyökerezik,
s a vonzással szembeszállva a magasba tör.
Nem felejtheti: nőni indult, virágozni,
könnyedén haladva légies létsíkok felé.
Mindezt úgy, hogy nem feszül meg
ég és föld között a tér-idő keresztmetszetén.
A matéria megkísérti, vissza-visszarántaná,
biztonságot ígér, csábít, hívogat a földtakaró:
a sötétben kényelmes, nincs fáradság,
maradj a kar(m)omban, hozzám ragaszkodj!

Itt vagyok, gyökeret eresztettem az átalakulásban,
ég felé törekvő vÁGyaim a láncokon túlnőttek,
kiterjedek, az egységbe visszazuhanás hajt,
katapulttá transzformálom a lehúzó erőket.


Mi az emberlét? Úton lenni ég és föld között. Ez az az út, amit megteszünk, nemcsak egyénként, hanem lélekként és emberiségként is. Emlékeinket hátrahagyva lejövünk a földre, hogy tapasztalatokkal gazdagodva visszatérjünk az égbe. Az amnézia kezdetben elbizonytalaníthat, már nem emlékszel, hogy mi is a cél, visszatérni az égbe. Szépen berendezkedsz, megveted a lábad a földön, és rettegsz attól, hogy itt hagyd a csábító anyagi világot. De ebbe is bele lehet unni, egy idő után eleged lesz, és visszavágysz az égbe. Ekkor már sejted, a halál nem egy égbe nyíló ajtó, csupán egy öltözőbe visz, ahol testet cserélsz. Mert az Ég, ahova a lelked vágyakozik, az Egység, és oda eljutni nem is olyan könnyű. Sok a lehúzó, visszatartó erő, a kísértés. De idővel rájössz, ha az átalakulásra fordítod a figyelmed, és elengedsz mindent, amibe eddig kapaszkodtál, egyenesen az Égbe katapultálhatsz. Ez nem más, mint egy lényegi kiterjedés, a Tudatod kiterjesztése, amely már rálát: TE mindig az Egységben vagy, de emberként megtapasztalhattad az út során, milyen elkülönülve lenni önmagodtól.