Ha hiányzik

Mintha holmi lenne, tartósan hiánycikk,
a köztudat tárgyiasított szükséglete,
melyre a kereslet nagy, kínálat nincs,
s a helyettesítő sem elégít ki,
legfeljebb egy ideig beéred vele.
Azt mondják, keresni kell,
az utolsó morzsája a tiéd lehet,
ha harcolsz, és ráveted magad.
Ha marad, jutányosan megszerezheted
vagy elhappolhatod, ha szemfüles vagy.
Ez az utolsó csepp, a kút az űrtől kong,
és Forrásra szomjaznak a szívüregek.
De ha sérült a palack, szétfolyik a bor,
hiába van, nem ízlelheted.
Ne hidd, hogy nincs, hogy vágynod kell rá,
hogy érdem szerint kiosztott kincs.
Ne hidd el, hogy neked nem jár,
s ha koldulod, hálád embertelenül összezsugorít.
Ne keresd, csak tudd azt, hogy van,
függőleges és vízszintes vonalak
metszéspontjába szegezve, átszüremlik
a látszatvilág eltömött pórusain,
a szmogot lehelő aszfaltrepedésen,
ott van a sírásban és a nevetésben,
amikor jó és amikor fáj, a gyomor szűkülő zugait
bélelve vár, hogy észrevedd, hogy végre meglásd
a közhelyekben, azok alatt s felett,
közel a nyomorhoz és a fényűzéshez,
a nyüzsgő sejtekben és a nyugovókban.
Csak érezd, hogy van! Létezik és mindig elég.
Nem szól és nem javít ki, hogy nem fogyott el
és sosem kevés. A szeretet van, volt, lesz és marad.
Arra vár, hogy felé fordulj és átadd magad.

A világon minden/mindenki vagy szeretetteljes, vagy szeretetet kér. A vers azokhoz szól, akiknek hiányzik, akik úgy érzik, nem szeretik őket, talán nem is szerethetők. Akik bármit megtennének, gyakran meg is tesznek egy kedves szóért, egy ölelésért. Akik a szeretet hiányától vezérelve ártanak másoknak.

És azokhoz is szól, akik már elsajátították a szeretet legfontosabb leckéit. Hogy vegyék észre, hogy az ártás mögött a szeretet utáni vágyakozás áll, nem az elvetemültség. Hogy szeretetéhes embertársaikat büntetés helyett inkább segítsék, nyújtsák feléjük azt, amire a legnagyobb szükségük van: szeretetet.

A szeretetet nem kell kiérdemelni. A szeretetre nyitottá kell válni. Mert ott rejlik mindenben, mindenkiben, mindenhol. Szeretet nélkül nem léteznénk. A szeretet nem érzelem, hanem energia és erő. Vagy elzárkózunk, elfordulunk előle, vagy átadjuk magunk neki. Aki önmagát képtelen szeretni, másokat sem tud. Az önszeretet felé az önismeret útja vezet. Ezen az úton ismerjük fel, hogy a szeretet kötőanyaga tartja össze sejtjeinket, és az univerzumot is. Ez az összetartó erő képes megváltoztatni a világot, elűzi a félelmet, és az elkülönültség illúziójától az egység felé terel.