Kagylók

Kreatív felelősség oldódik vérembe,
elhívás súlyától mélyül az ihletfolyam.
Eret verő szökőkút a tudat rezgése,
megfejtett (r)égi kód, ami visszazuhan.

A múlt érrendszere mészvázas osztrigahéj,
feltört karmadarabkák válnak le belőle.
A vénámban csordogálnak a vágyak felé,
gyöngyös kagylókat kreálnak már, nem rögöket.

A gyermek játszik bennem, szenvedéllyel alkot.
Gyöngyház szavakból épül kódolt kagylóvilág.
Idő érleli a beúszó sugallatot,
gyöngyöző vágy várja, hogy végre felpattintsák.

Minden szerzemény egy "kódolt kagylóvilág". Hogy lesz-e benne gyöngy, avagy sem, a "beúszó sugallattól" függ. A szándék és a türelem meghatározó. Az egó "mészvázai" legfeljebb rögöket alkotnak, és a (kagyló)teremtő felelőssége, hogy milyen forrásból merít. Akiben bölcsességgé érlelődtek a múlt tapasztalatai, és szívbéli szándéka, hogy kincset érő gyöngykagylókat teremtsen, el kell bírnia a felelősség súlyát: a "beúszó sugallatot" a legtisztább formában beépíteni a gyöngybe, amit nem tarthat meg magának. A kincs azé, aki hajlandó felpattintani, bepillantani e "kagylóvilágba". Hogy észreveszi-e és ezután mit kezd a gyönggyel, már rajta múlik.