Létrendezés mesterfokon

– Köszönöm, hogy idefáradt! Ön lakberendező?

– Belsőépítész vagyok. Miről lenne szó?

– Szeretném átrendezni az otthonomat, elég nagy a káosz, már nem érzem benne jól magam. Egy kis változtatás talán segít.

– Lássuk csak! A gondolatok szanaszét hevernek, az illúziók összekeveredtek a realitással, a sarokban félelem sunnyog, akár a penész, és eregeti spóráit a jelenlétbe. Bűntudatüledék szennyezi a tükröt, a lefolyót, a csempére pedig káros viselkedésminták rögzültek… Itt nem dekoratőrre van szükség, hanem egy alapos (n)agytakarításra!

– És abban is tud segíteni? Szeretnék már rendet magam körül. Otthonosabb légkörre vágyom, ahova a barátaim is szívesen jönnek.

– A berendezés és a dekoráció eltakarja ugyan a rendetlenséget és a szennyeződéseket, de a látszatrend veszélyes következményekkel járhat. Először az alapot kell tisztázni. Fájdalmas, ha ránk omlik egy precízen megalkotott illúzió.

– Milyen illúzió?

– Például a tapéta. Vagy a szőnyeggel eltakart emlékmaradványok. Tulajdonképpen kit akar becsapni?

– A látszattal mi a baj? Talán teregessem ki a szennyest a ház elé?

– Először is nézzen szembe vele! Attól, hogy kerülgeti, még nem fog megtisztulni! És ideje lenne selejtezni is. Itt ez a sok levél. Miért gyűjtögeti? Talán kedves emlékek?

– Dehogy, inkább emlékeztetők. Hogy ne kövessem el újra ugyanazt a hibát. Nem tudom megbocsátani azt, amit velem tettek…

– Szóval ragaszkodik a fájdalmas tapasztalataihoz. Pedig a lelke mélyén biztos érzi, hogy ideje lenne megszabadulni tőlük. Az energia megreked a lomok között. Hiába veszi magát körbe új tárgyakkal, sosem fogja jól érezni magát, amíg nincs alaposan kitakarítva. Nemcsak a látható helyeken, hanem ott is, ahol takarásban van. Utána jöhet a rendrakás. Mindennek meg kell találni a helyét. A felesleges gondolatkacatok a kukába valók.

– És amit nem szeretnék kidobni?

– Porolja le és fényezze újra! Utána kereshet neki helyet. Ha nem sikerül kifényesíteni, inkább váljon meg tőle. Ne feledje, a kevesebb több!

– Majd leviszem a pincébe.

– Nem javaslom! A pincét is időszerű rendbe hozni. Legalább félhomállyá hígítva a sötétséget el lehet kezdeni a lomtalanítást.

– Van itthon hígítóm.

– Ide speciális oldószer szükséges, a makacs vakfoltokat csak a tudat fénye képes feloldani.

– És olyat hol találok?

– Önmagában. A felismerés ajándéka.

– Azt már felismertem, hogy nem maga az én emberem. Rébuszokban beszél ahelyett, hogy konkrét segítséggel szolgálna.

– A létrendezés belső munka. Nem fogja senki sem elvégezni maga helyett, legfeljebb támpontokat adhat, és mutatja az irányt.

– Elég gyakran takarítok, előbb-utóbb mégis eluralkodik a káosz körülöttem. Hogyan őrizzem meg a rendet?

– Mindannyian rendelkezünk a rendteremtés képességével. A rend nem statikus, hanem ciklikus jelenség. Megteremtjük, majd a széthullási hajlandósága miatt igényt ébreszt a reprodukálására. Ezért nem érdemes foggal-körömmel ragaszkodni hozzá, az igényéhez annál inkább. Az újrarendezés iránti törekvésünk az, ami a káoszból újra rendet teremt. De nem a korábbi, széthulló rendet, hanem a tudat fénye által már egy magasabb minőségűt. Ez maga a fejlődés, az előrehaladás. Jó munkát hozzá!