nApátlanul

Novella

A facsemete szomorúan lógatta törékeny ágacskáit. Amióta kibújt a földből, csak arra várt, hogy nApja észrevegye, ráragyogjon, fényével cirógassa. Vágyott a mosolyára, melengető sugaraira. A holdfény ölelése ezt nem pótolhatta. Sóhajtva nézett végig gyenge törzsén, halványzöld levelein. - Nem vagyok méltó a figyelmére, szeretetére. Ki simogatna szívesen ilyen csenevész fát? - gondolta bánatosan.

A szobrász

Novella

Az utolsó simításokkal bíbelődött. Az "újszülött" angyal feje köré aranyló glóriát rajzoltak a kétszárnyú ablakon beáramló napsugarak. Józsefnek nem tűnt fel a ragyogás. Valamiért befejezetlennek érezte művét. Hetek óta a szobron dolgozott, tökéletesítette, csiszolta, mégsem töltötte el elégedettség. 

Tízperc

Novella

Hálás lehetek ezért a tíz percért, amit elnyújtózva élvezhettem szabadságillatú páholyomban. Különben is, még előttünk áll szinte az egész nyaralás, pontosan kettő egész öt tized nap, ha a hazautat nem számolom bele. Tíz percbe talán belefér egy rapidkonzerválás. Sokszor tíz perc alatt pedig kielégítően bespájzolhatok koncentrált élményekből. És kettő egész öt tized napba sok ilyen tízperc belefér. 

A teremtés földjén

Novella

- Nem azt teremted, amire vágyakozol, hanem azt, ami épp vagy, amilyen érzéseid és gondolataid most vannak. Tehát ahhoz, hogy beteljesüljön a kívánságod, meg kell előlegezni az érzést. Minél inkább átérzed, hogy már teljesült, annál könnyebben válik valóra. 

Vonat-kozások

Novella

A Harag a múltba visz, a Vágy pedig a jövőbe. Az Élet pedig úgy tűnik, mintha elmenne mellettük. Erre kevesen szállnak fel, ha észre is veszik, arra várnak, mikor indul el. Ez azonban más, mint a többi vonat. Mozdulatlan, mégis mozgást tapasztalsz, ha kinézel az ablakon, szüntelen változást. És ez nem illúzió. Ha ezt választod, ébernek kell lenned és nyugton kell maradnod, ez pedig nem megy mindenkinek. Előbb-utóbb átszállnak arra, amelyik a múltba visz, vagy arra, amelyik a jövőbe.

Poggyász a határon

Novella

- Nyugodjon meg, otthon nem lesz szükség a pénzére. De a bőröndje egészen üres. Mit tud felmutatni? Az egyenlege megcsappan, ha üres bőrönddel tér haza. Következő átlépéskor kell elszámolnia vele ténylegesen.

Kirakatúra

Novella

Már látom magam előtt. A Nap csiklandozza arcomat, nem baj, legalább ráfogom pirulásom. Vajon az üveg előtt álldogálók ugyanolyannak látnak, amilyennek én saját magamat? Vajon grimaszt vagy mosolyt dobnak felém? Szeretném megnézni magam a túloldalról, az is lehet, bohócnak hisznek, azért tapsolnak páran. Igaz, a kirakat néha torz képet mutat.

Csendet!

Novella

Az én hibám, tartalékolnom kellett volna. Vagy legalább észrevenni, hogy elhasználtam mind. Hiába, nem vagyok bespájzolós alkat. Esetleg kérhetek kölcsön. Becsengetek a szomszédba, megkérdezem, köl-csönd van? A tányércsörömpölésből ítélve náluk is elfogyott.

Ágyás

Novella

A kiszórt ruhakupac közepén morgott valamit a digitális oktatásról, meg a birkaképzőről, és eszébe jutottak az egyetemi évek. Nagy álmokkal és lelkesedéssel indult munkát keresni mérnöki diplomájával, és hová jutott. Milyen szánalmas, már nem a munkát keresi, hanem az utolsó üveg bort, amit utolsó fizetésének utolsó forintjaiból vett. Az is lehet, hogy már utolsó sincs.

Címzetes kígyó

Novella

A húsvéti nyúl eltitkolt története

Mese

Történt egyszer, amikor a Jóisten az állatokat teremtette, megalkotta a nyúkot, hogy kifejezze általa a teremtés végtelenségét, örömét és sokszínűségét.